Hogyan tudnám nem felbosszantani magamat mások ostobaságán?

1.) Tekintsd úgy, hogy csak segíteni akar.

2.) Próbálj meg érvelni, hogy te miért is tudod jobban mint ő. És akkor leáll. Mérgelődés helyett előnyösebb, ha beszélsz vele.

Ha családtag, közeli ismerős, barát ad „kéretlen” tanácsot, olyan, aki valamelyest ismer, ott mindig érdemes megállni. Oka van, hogy ezt teszi. Érdemes megpróbálni megérteni, kérdezni tőle, hogy szerinte miért jó, milyen pozitív hatással lenne rá a tanácsa, és milyen negatív következményei lennének ha azt tennéd – vagy éppen nem tennéd –, amit te magadtól gondolsz. Nem kizárt, hogy esetleg neki van igaza, akkor jó hallgatni rá. Ha meg nem, akkor kell, hogy tudj megfelelő érveket felállítani a te döntéseid mellett, és ha nem is hallgattatja el a másikat, de talán ő is átgondolja újra.

> Nem lehet nekik nemet mondani mert akkor egyből megy a felháborodás.

Egyrészt nem kell nemet mondani. Illetve lehet úgyis nemet mondani, hogy az nem okoz felháborodást. „Köszönöm a tanácsodat, gondolkodni fogok rajta.”. Másik oldalról a felháborodás az ő problémájuk és nem a tied.

De a kérdésed kicsit túl általános egy konkrét példán keresztül jobban rá tudnánk világítani arra – mondhatni kéretlen tanácsokat tudnánk adni azügyben –, hogy hogy ideális kezelni a helyzetet.