Miért van az, hogy a legfontosabb emberekkel az életemben egy idő után mindig megromlik a viszonyom?
Az életem bizonyos szakaszaiban nagyon fontos mindegyik és ez akár évekig is tarthat, de utána jobbik esetben csak érdektelenné válunk egymásnak, rosszabbik esetben össze is veszünk. A lényeg, hogy ezek az emberek egy idő után mind eltűnnek az életemből és akárhányszor próbáltam valamilyen módon újrakezdeni velük a barátságot, vettem fel a kapcsolatot velük, egykét beszélgetés után nagyon csúnyán veszünk össze, mintha az élet azt mondaná, ezzel az emberrel egy ideig volt dolgom, de most már nincs és ne erőltessem. A lényeg, hogy miért kell ezeknek a nagyon fontos kapcsolatoknak (baráti! ebben szerelmek nem voltak egyáltalán) ilyen csúnyán és véglegesen véget érniük? Miért nem maradhatnak az életemben, akár csak úgy, hogy pár havonta beszéljünk? Ez normális?
Azok a barátaim, akikkel nagyon jóban voltunk régen aztán valamiért eltávolodtunk, de sosem éreztem ezt a nagyon erős kötődést velük soha, mind megmaradtak legalább ilyen szinten, szóval nem én vagyok kiállhatatlan szerintem.
Pont ezen filóztam nemrég.
Tavaly volt egy lány akivel szeptembertől-júniusig minden nap beszéltem vele, 5 szünetből 4szer tuti. Számíthattunk egymásra, ha odamentem hozzá vagy ő odajött hozzám akkor már csak egymással foglalkoztunk és jól éreztük magunkat. Aztán júniusban és más suliba mentem, neki nyáron barátja lett és hát szépen elfelejtettük egymást. Azóta 2x beszéltünk. Ősszel mikor meglátogattam a sulit és egyszer szeptemberben rámírt, hogy miújság.
De nem csak vel van így. A régi barátok, osztálytársak elkerülnek. Lehettek ti 5 évig is barátok. Egyiknek kapcsolata lesz, elsodródik és már új barátokra tesz szert és szépen elfelejtitek egymást. Utána találkoztok (HA találkoztok) 5-10 év múlva és "GYAAA miújság, mennyit változtál, hogy vagy?" stb stb.
Ez az élet sajnos. Ritka olyan ember van akikkel tartani lehet folyamatosan a barátságot, kapcsolatot még akkor is ha elsodródik az életben és barát/barátnője/családja lesz. (persze kettőn áll de én sose voltam az, aki lerázza a másikat. Nem keresett a másik fél, én se őt. Új barátok, új élet.)
Sajnos ez van..szomorú de el kell fogadni és ez mindenkinél így van. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!