A macskám, az egyetlen barátom ezen a földön a mai nap halt meg. Mert valami genetikai rendellenesség miatt nem volt életképes. Miért szeressem a természetet, ha elvette tőlem, aki számomra a legfontosabb?

Első körben sajnálom, hogy meghalt a kis cicád.:(

Igazából meg nem kell szeretni a természetet: viszont jobban jársz, ha meg próbálod benne keresni a pozitív értékeket és nem egy tömegsírként gondolsz rá. Hanem megpróbálod magadnak és másoknak is szebbé tenni az életet.

Gyakorlatilag mindenre rá lehet fogni, hogy nincs értelme vagy önző. De jó megoldás?

Ne akarjuk elpusztítani az egész világot. Mindenki bármikor kilphet, ha nem tetszik neki.

Miért ne lépjünk ki most, ha mindent elveszítünk?

Nem tudom. Van aki öngyilkos lesz, van aki önző, egoista pszichopata, van aki megőrül és van akiknek vannak céljaik és másokkal együtt szeretnének jól élni.

Komolyan egy fogalmat akarsz gyűlölni? A "természet" közömbös mindennel szemben. A macskád mindenképp elpusztult volna előtted, rövidebb ideig élnek mint az ember.

Egyébként mint volt kutyatulajdonos, tudom mit érzel, imádtam a rosszcsontot.

Ha viszont ő volt az egyetlen barátod, akkor ismerkedj meg másokkal. Vagy szerezz be egy új macskát.