Tanács a felnőtté válással, az élettel kapcsolatban?

18 eves lany vagyok, jovore fogok erettsegizni ( mert 0.osztalyba jartam). Az utobbi 1-2 het alatt elkezdtem gondolkozni az eletrol, halalrol, felnovesrol, es valahogy annyira elszomoritott par dolog. Nem tudom, hogy pontosan mivel szeretnek foglalkozni, de annyira nem is stresszelek ezen, mert nem vagyok rossz tanulo, tudom, hogy nagyjabol mi erdekel, majd elvalik, mi lesz. Csak ijeszto belegondolni, hogy ez az egy eletunk van (itt), es hogy mennyi minden mulik azokon a donteseken amit ilyen korban hozunk. Hogy belolem sosem lesz orvos. (Jo, nem is szeretnek az lenni, de akkor is). Elmegyek egyetemre, aztan utana munka, majd remelhetoleg gyerekek.. Es az evek csak telnek, es en egyre idosebb leszek. Korabban soha nem stresszeltem a felnotte valas gondolatatol, az oregedestol, vagy a halaltol, de valamiert mostanaban igen, es nem nagyon tudom, hogy hogy lehetne ezen segiteni. :( nem szeretnem, ha minden nap ez jarna a fejemben (mint az elmult 2 hetben). Ez szerintetek normalis/elmuli magatol, vagy erdemes valamit kezdeni vele? Azon is gondolkoztam, hogy erdemes tudatosan megelni az eletunket. Igen, fontos, hogy tudatositsam magamban, hogy ertekeljem az adott pillanatokat akkor is, es ne csak utolag visszanezve. De ugyanakkor, ha ez a gondolat minidig jelen van, akkor az nem teszi nehezebbe, hogy tenylegesen, onfeledten, teljesen boldogan megelhessem az adott esemenyt? Nem tudom, hogy ennek az egesznek van-e ertelme, amit itt leirtam, de ha valaki elolvassa es esetleg valaszol is valamit, azt nagyon megkoszonom. (Es most van az is eloszor, hogy nem varom a szulinapom.. Legalabb is jelenleg, remelem, mire oda eljutok, ez megvaltozik) 18/L