Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Csalódtál már nagyot az...

Csalódtál már nagyot az életben és magadban?

Figyelt kérdés

Én sokat csalódtam az életben, de legnagyobbat eddig saját magamban. Egy lusta, buta, gyáva, élhetetlen ember vagyok. Középiskola után nem mentem egyetemre, elvégeztem egy tök felesleges OKJ-s tanfolyamot, amivel (valami csoda folytán) mégis el tudtam helyezkedni. Már lassan 6 éve azon a munkahelyen dolgozom. Kényelmes munka, nincs túlóra, a fizetés nem sok, de meg lehet élni belőle. Sokáig a szüleimmel éltem, most már külön lakom egy albérletben a régi otthonomtól nem messze. Gyakorlatilag ugyanúgy élek, mint 5, 10 vagy 15 évvel ezelőtt, csak egy másik lakásban, és most már dolgozom, nem tanulok. Semmi újat nem próbáltam ki, nem vállaltam kockázatot, mindig a biztonságos utat választottam, így nem is vittem semmire az életben. És eljutottam odáig, hogy már nem is akarok semmi újat kipróbálni, változtatni valamin, jó ez így a saját kis unalmas, de kényelmes világomban. Mindezt úgy, hogy még csak jövőre leszek 30. Nem mondhatnám hogy erre vágytam gyerekkoromban, dehát ilyen az élet.

Érez valaki hasonlóan? Nem tanácsot várok, csak szívesen meghallgatnám mások történetét is, hogy hogy alakult így az életed!


2016. ápr. 7. 19:16
 1/2 anonim ***** válasza:

Az életben nem csalódtam, csak magamban.

Az élet olyan , amilyen, csak alkalmazkodni kell. De magamban, rettenetesen.

Igaz, mindent megkaptam az élettől, amit csak kívántam, de mindent egy fricskával.


Mi a baj? Mire vágytál gyerekkorodban, ami olyan más volt? Szerintem szerencsés vagy, Miért nem tudsz örülni, hogy ilyen az életed?

Hogyhogy nem vitted semmire? Többre vitted, mint legtöbben. Lehet, hogy csak egyedül vagy? Persze férfiként azon is könnyű segíteni; nem tudom.

2016. ápr. 9. 17:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:
Én 10 évvel vagyok fiatalabb tőled kedves kérdező, még bele sem csöppentem az életbe, de érzem, hogy hasonló élet vár rám és nem tudok belenyugodni. Egyetemre én sem megyek -több okból kifolyólag- marad a meló. Nyártól kezdek, ennek kifejezetten örülök, hogy nem kell unatkoznom. A baráti társaságommal a kapcsolat szinte megromlott, én nem engedhetem meg azt magamnak amit ők. Minden hétvégén azt csinálnak amit akarnak, oda mennek ahová szeretnének. Gátlások nélkül építenek új kapcsolatokat, csajoznak, stb.. Én is vágyódom ilyenek után, de mire oda jutok, hogy lenne rá pénzem, nem lesz akikkel élvezhetném. Már most egyedül vagyok, barátok, barátnő nélkül. Lassan kezdek beletörődni. Ami viszont jobban aggaszt, hogy ezeknek mindamellett, hogy szinte semmit nem tesznek és a mostani életüket is élvezik, minden össze fog jönni amiről csak álmodhatok. Lehet, hogy úgy, hogy nem is akarják igazán. Én pedig itt maradok ebben a kis városban ahol felnőttem, egyedül, minden nélkül. Céljaim nincsenek, csak sodor az ár.
2016. ápr. 10. 17:04
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!