Hogyan szerezzek barátokat külföldön?
Tudom hogy tele van a Gyakori ilyen kèrdésekkel, de az én helyzetem kicsit màsabb.
Egy éve elköltöztünk egy màsik orszàgba. Otthon nagyon sok jó baràtom volt,viszont szinte mindenki elhagyott. Néha beszélek velük,de màr nem olyan mint régen. Màr nem tudok személyes dolgokat elmondani nekik, mert már nem bízom meg bennük, mivel az akit a legjobb barátnômnek tartottam, kibeszèlt,és csak akkor akart velem beszélni, amikor neki volt valamilyen problémàja,de olyankor nem volt képes írni,mikor èn a depresszió közelében voltam (hosszú történet..).
Szóval, az otthoniakról ennyit.
Az itteni sulimban, van nèhány baràtom, akikkel jól megvagyok, viszont pl. :amikor tesin pàrt kell vàlasztani, nem engem vàlasztanak, mert nekik vannak jobb baràtaik is,amit megis értek, hiszen már 8 éve ismerik egymàst. Csak olyan rossz, amikor én egyedül àcsorgok,ès làtom hogy ôk meg nevetgélnek.
Mégis hogyan szerezzek baràtokat? Sajnos nem olyan könnyû, hogy csakúgy hozzàjuk megyek,és megpróbàlok velük tàrsalogni, mert làtom rajtuk hogy nem szívesen làtnak.
Viszont nekem most pont egy olyan emberre van szükségem,aki meghallgat, és aki szívesen van velem, mert így nagyon egyedül èrzem magam, és jól esne néha valakivel egy jót beszélgetni.
Szeptemberbe megyek gimibe, de èn nagyon félek hogy egyedül leszek, mert már 2 suliba jàrtam, és seholsem sikerült baràtokat szereznem. Tudom hogy hosszú folyamat, de mennyire?
Otthon az a fajta lány voltam, aki szívesen csacsog, aki szeret kirándulni a baràtaival, vagy elmenni moziba, és elég könnyen tudtam baràtkozni,viszont itt valamièrt nem megy. Úgy érzem, hogy sokkal fèlénkebb vagyok, és félek a csalódástól, mert 1 év alatt, sajnos nagyon sok mindenkit veszítettem el, és nem èrtem miért. Pedig én annyira igyekeztem velük tartani a kapcsolatot, itt meg baràtokat szerezni.
Tudnátok nekem pár tanácsot adni? Mégis mit tegyek, hogy baràtokra talàljak?
#1
És azzal a kérdező mire fog menni? Lehet hogy egymástól 500 km-re éltek. Majd pont neked fog írogatni, meg veled találkozgatni... Arról nem is beszélve, hogy egy szóval sem mondta a kérdező, hogy Németországba ment volna ki. Egy szóval sem. Sőt, szerintem pont hogy nem Németországba ment ki, mert ha oda ment volna ki, akkor most befogadnák, ugyanis a német egy nagyon befogadó nép.
#2
"És azzal a kérdező mire fog menni? Lehet hogy egymástól 500 km-re éltek."
De lehet, hogy 50-re. Vagy 5-re. Ha nincs kommunikáció, nem derül ki sosem.
"Majd pont neked fog írogatni, meg veled találkozgatni..."
Ha ez az alaphelyzet, úgy tényleg nehéz barátokat szerezni.
"Arról nem is beszélve, hogy egy szóval sem mondta a kérdező, hogy Németországba ment volna ki. Egy szóval sem."
És én mondtam? Ismered a "ha" szó jelentését?
"Sőt, szerintem pont hogy nem Németországba ment ki, mert ha oda ment volna ki, akkor most befogadnák, ugyanis a német egy nagyon befogadó nép."
Ez így igaz, azonban ne feledd, hogy a gyerekek mindenütt gyerekek - a német tinédzserek ugyanolyan köcsögök tudnak lenni, mint a magyarok, angolok, franciák, stb.
Mellesleg a te válaszoddal szerinted mire megy a kérdező?
Lehet, hogy azért nem találsz barátokat, mert nem vagytok hasonlóak.
Ha barátokra van szükséged, lépj be egy klubba, vagy szakkörre, ami érdekel és szereted csinálni. Ott hasonló emberekkel találkozhatsz, és talán meg tudjátok érteni egymást.
Benne vagyok a kosàrcsapatban, a környezetvédô klubban,és jàrok spanyolt is tanulni, de egyszerûen mintha taszítanàm az embereket.
Úgy értem, szoktak velem beszélgetni, meg így mindig hozzàcsapódok egy csapat lànyhoz, de olyan idegennek érzem magam.
Az osztàlytàrsaim közûl,sok olyan van, akiknek hasonló az érdeklôdési körük az enyémmel, és nekem nagyon szímpatikusak,de ezekszerint én annyira nem vagyok nekik az, és sajnos nem tudom miért.
Pedig otthon sok jó baràtom vot, és mindig szereztem baràtokat. Az elején itt is ment, de valahogyan eltàvolodtak tôlem, azok akikkel baràtkoztam.
És emiatt màr az önbizalmam is egyre kisebb...
Fogalmam sincs, hogy miért nem kedvelnek, mert én próbàlok nekik segíteni ha valami bajuk van, ha bàntja ôket valaki, akkor mindig én vígasztalom meg ôket, de egyébként senki sem keresi a társasàgomat, pedig én nem tartom magamat annyira unalmas embernek. Nem vagyok se egoista, nem képzelem magamat mindenkinél nagyobbnak, de azért unalmas sem vagyok. Egy teljesen àtlagos làny vagyok, úgy mint az osztàlytàrsaim, de ezekszerint velem van a probléma, csak sajnos nem tudom hogy mi az.
Ottawában van magyar ház, magyarok is nemkevesen. Mintha pont ott lenne egyedül a MH-ak közül elvárás, hogy a gyerekek a szombati iskolában értsenek magyarul.
Kanadában ritka az olyan iskola, ahol csak 1 magyar gyerek van, különben is. Meg kell keresni azt az egyet, ott az iskolában. Biztos van magyarul beszélő tanár is.
Ez az a helyzet, amikor a különben nem annyira szimpatikus másik ember-gyerek is az lehet. Kompromisszum.
Végső soron haza is lehet menni, bentlakásos suliba. Van, aki megy, és jobb neki úgy. Egyházi suliba. Többet is tanul.
Az iskolàba még jár egy magyar kislàny, de ô harmadikos, én meg nyolc.
Én még így baràtok nélkül is szeretek itt lenni, mert tényleg minden tetszik, de azért jobb lenne ha találnék baràtokat. Csak azt nem értem, hogy a legtöbb osztàlytársammal nagyon hasonló vagyok, értem a vicceiket, hasonló a zenei ízlésünk és még sorolhatnám, de valamiért mègsem vagyok nekik szimpatikus.
Elôször keresztény suliba jártam, de a szüleim átirattak egy másikba, mert kb.: 1 éve, lövöldöztek egy katolikus iskolàban.
Pedig elég jó suli volt, de miután ez megtörtént, sok szülô átiratta a gyerekét, publikus iskolàban, ami itt azt jelenti, hogy nem csak katolikusok jàrthatnak oda, és hát az én szüleim is így tettek, mondjuk az én beleegyezésemmel, mert elég ilyesztô volt, amikor minden héten egyszer gyakoroltunk, hogy hová kell bújnunk, ha valaki fegyverrel rànk tàmad. Ez a lövöldözés egyébként, nem Ottawàban volt, hanem azt hiszem Manitobàban.
Én mostanàban azon gondolkodom, hogy hogyha nem tudok barátokat szerezni a gimiben sem, akkor inkàbb beiratkozok egy online iskolàba, csak nem tudom hogy mennyire jók ezek online dolgok.
Még lehet próbálkozni egy-két home-schoolers egyesülettel is. Biztos van Ottawában is. Bár van, amelyik túlságosan vallási alapokon áll. De ehhez a szülők v. az anya is kell, mert igazából ők a tagok. Valami névleges évi tagdíjuk van. És akár többször is hetente tartanak programokat, hogy a gyerekeik együtt legyenek. Csinálnak science fairt is.
Csak azért írom, ha már on-line iskolán gondolkozol. És mi van az ottani hétvégi magyar sulival? Onnan sincs ismerős?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!