Az baj ha úgy látom, hogy nincs semmi értelme az életnek?

Figyelj, kedves kérdező!

Egykoron ugyanezek a kérdések nekem is eszembejutottak, felmerültek gondolataim között. Most lezárhatnám azzal a kérdést, hogy azzal válaszolok neked, hogy az élet értelme a fejlődés.

De ezt nem teszem. Miért? Hát azért nem teszem, mert kérdésed arra enged következtetni, hogy te egy gondolkodó ember vagy. Na és ugye ez nem hátrány. Pláne nem az életben.

Föltennék egy kérdést neked, és kíváncsian várom, hogy arra mit válaszolsz. A kérdés így hangzik: Ki van kinek alárendelve? Te az életnek, vagy az Életnek te? (Segítség: ha az életnek a része vagy, akkor van-e értelme annak, hogy Őt hibáztasd? Kutasd ki, hogy miért vagy, miért létezel? Ha megtaláltad a választ, akkor lehet, hogy gondolkodási modellváltáson fogsz átmenni.)

2. szerintem a kérdésnek úgy lenne értelme, hogy "Te az életnek", vagy az "Élet te neked"

Annak az életnek ami folyamatos szenvedésből áll, és a ranglétra legalján érezve megkeseríti minden napodat az tényleg értelmetlen..De ez nem maga az élet problémája hanem a rendszeré amit emberek okoznak

Igazat adok a másodiknak, az élet értelme a fejlődés, miért? Mert egyszerűen bele van kódolva az emberbe

Fogadjunk ha lenne egy társaságod akivel állandóan jól érzed magad, nem kéne megfelelni senkinek hanem ellenétek, segítenétek egymást, nem lenne ez az egész mentalitás benned...de sajnos nem így van gondolom, és ezért mindenféle negatív gondolat jut az ember eszébe

nagy a verseny ez a helyzet, és egyre nagyobb lesz, hacsak nem változik a rendszer valamikor,ami egyébként biztos változni fog, csak nem a közeljövőben..

…....”a rendszeré, amit az emberek okoznak.”

Ez igaz. Erre mi a megoldás? A rendszeren belül másik rendszert kell keresni. Összetett rendszerben élünk, amely sok rendszerből épül fel. Kellemesebb rendszert kell találni a rendszerben. Ennyi.

…....”nagy a verseny, ez a helyzet.......”

Életfelfogás által ez is kiküszöbölhető. Mit nyerhetek abból, ha én is beállok a rendszer motorjába?

Egyébként, ha valakit fáraszt a verseny, akkor azt kiküszöbölheti azzal, hogy önmagát adja a külirányba történő megfelelés helyett.

"Nekem erőt tud adni a gondolat, hogy végső soron nincs veszteni valónk. Mert nincs tétje az életnek. Nem válogat a mi univerzumunk, jöhet bármi. Nincs mit elrontani. Fura, mi? :D"

Zseni gondolat. Tehát bármerre indulsz is el, végererdményben ugyanott fogsz kikötni, mintha másfelé indultál volna el.

Vagyis az utat mindenképp mergkell tenni.

Tehát, tervezd meg a számodra legkellemesebb utazást és indulj el!

Kedves kérdező. A te életed egyedi, de összefügg másokéval. Ezen függőségen érj el csökkentést. És érvényesítsd az életedet. Ne te irányítsd az életdet. A te életed irányítson téged. De szabd meg az irányt.

Mivel az élet körforgás, ezért nem értem, hogy miért vagdalódzol a halál kifejezéssel? A körnek van-e vége vagy kezdete? Ezzel a kör be is zárult. Az pedig a pont. Abból minden kirakható. Rajtad múlik, hogy milyen mozaikot raksz össze.

Az Úr áldjon!

A legrosszabb, ami bekövetkezhet, az a halál?

Ugyan már. Gondolj a fizikailag kiszolgáltatott emberekre, akiket mondjuk baleset ért. Na, nem azokra, akik víz nélküli úszómedencébe ugrottak fejest, hanem pl az ittas vezetők miatt bénultak meg, vagy a gyerekekre, aki betegen születtek.

Tényleg a halált tartod a legrosszabbnak?