Mit tegyek? Elegem van az életből és utálom magam. Mit csináljak, hogy nagyon önbizalmam legyen?

Sziasztok! Teljesen kétségbe vagyok esve... minden miatt.. egyfolytában sírok, szomorú/depressziós vagyok úgy érzem mindenki utál, mindenkit mindig zavarok és szánalmasnak érzem magam pedig nem csináltam semmit.. utálom az életem és magam is.. semmi szép, különleges nincs bennem.. kevés barátom is van. mindenért magam hibáztatom, gyűlölöm magam.. nagyon sokat gondolkoztam már öngyilkosságon, vágtam is már magam de az csak egyszeri alkalom volt, többet nem fogom csinálni mert megmarad a helye és nem szeretném, hogy lássák.. igazán boldog nem is szoktam lenni.. gimnáziumba járok egy erős szakra, de hülyének/nem odavalónak érzem magam.. mindenki jobb mint én és nem csak az iskolára gondolok.. semmivel sem vagyok megelégedve ami velem kapcsolatos (test, belső). Mindig próbálok másoknak segíteni, emiatt ki is használtak már és szándékosan sosem bántanák meg másokat de mások ezt teszik velem kb. negyediktől fogva. (lassan 16 vagyok). Nincs olyan nap hogy ne sírjak.. mindig azt érzem, hogy elhanyagolnak, lenéznek.. nem szeretem elmondani a gondjaim mert nem akarok másokat ezzel fárasztani és sajnáltatni magam. Semmi jót nem találok magamba.. Mindenért rosszul érzem magam.. Pszichológusnál voltam már kétszer de nem ezekért hanem mert szeptember-október óta nagyon sokszor rosszul vagyok (szédülés, hányinger, magas pulzus, magas vérnyomás) és kétszer el is ájultam és az orvosok azt mondták stressz miatt vannak ezek és hogy menjünk el pszichológushoz..

minél kisebb önbizalmam van, és alig tudok bízni az emberekben mert már nagyon sokszor hazudtak nekem.. nem nagyon hiszem, hogy a pszichológus tud velem kezdeni valamit ha egyáltalán elmondom neki ezeket.. ha valaki azt mondja szép vagyok, okos vagyok, csinos, vékony stb nem hiszem el..nem tudom elhinni.

Rossz nézni ahogy mások hemzsegnek a barátoktól, mindig van valaki mellettük, jól néznek ki, viccesek.. én meg sokszor csak ott ülök egy helyben az iskolában is hiába vannak mellettem ketten hárman nem tudok mit mondani...nem akarok élni. bárcsak meg se szüledtem volna... családtagokkal nem szeretnék erről beszéni mert szégyenlem és nem akarom hogy tudják.. azt is szokták mondani, hogy egy gyereknek nem lehet problémája.. szóval úgyis csak lenéznének..

egyedül érzem magam.. hiába van pár barátom és barátom is akkor is egyedül érzem magam.. nincs senkim. utálom hogy élek..a legkisebb gondtól elkezdek sírni és legyen ez bárhol nem bírom visszatartani.. ha megölném magam úgyis mindenkinek jobb lenne mert nem kéne elviselniük a ronda fejem és ugye engem... annyira sajnálom/bánom azt ha valami rosszabb dolgot csináltam.. semmilyen társaságba nem érzem azt hogy oda kéne mennem mert ők jobbak és nem örülnének nekem..csak elrontanám a hangulatot..

16L