Elolvasnád amit tegnap írtam? Nagyon jólesne.

Egy áprilisi tréfának indult de átment személyes érzelmekbe:

2010 02.20.

Borósun indult a reggel xy-faluban az xy család teteje felett. A legifjabb növendég, egyetlen férfiú a háznál is hasonló kedvel ébredt mint 'hogy isten teremtte azt a reggel. Kezdődött hát a szokásos hepehurtya, kényszer alkalmazása az ágybúl kibúlyásért, hacuk az asztalanál, rádöbenés ara, hogy mennyire nincs ruhám, milyen szegények vagyunk, milyen szar itt lakni. Ezen fáradalamás eszmék elemzése után elkezdődhetet a nap. péntek volt, a hétvége befuttatója, mindenkinek ilyen kedve volt a világutálattal körülvett iskolában is. TElttek múltak az órák, jöttek a beszólások, minden ment a maga kerégvágásában. Eljött a délután. A szomoró férfiú kis ismét egyedül, magányosan találta magát társra vágyott. Fogta józan eszét, hát felment a legaljábbnak tartott helyére a chat.hu-ra. Szomorúan elmélkedet mit adjon be nevének, de a NEw Line imádat győzedelmeskedett rajta így hát a neve xy. maradt. Keresgélt a szobák között komolyabb társaságot keresett a huszon évesek között, de nem lelt senkit kire vigaszát várhatná. Betárt eztán a helyre mely a tizen éveseket foglalja magában. itt talált rá a közundorral megbékjózatt alanyra,boy95-re. Nem tudta magában tartani érzelmet beszélgetéseb kezdett a kliensel. Telt múlt az idő, egyre többet beszélgettek. Bekerültek egymás barátok listájába tartották a kapcsolatot napról napra, kibeszélték egymás felületes gpn djait, érzéseit miegymást. eljött a nap, kb. 2 héttel a megismerkedés után. A növendékünk napja ismét a szokásos kerégvgásban ment bár már volt remény a hangyányi boldogságra. De ez a nap különlegesnek számított, mivel boy95 felfedte igazi kilétét. Hosszas győzködés, megértés és érzelemkifejtés után végre kibökte a tart karokkal várt szavakat. Az alany melynek belsejét homály fedte akárcsak a ködbe burkolózott erdőt kitártó szíve belső relytekét. Kiderült, hogy eme alany ki ezentól már a személy kifejezéssel illettetik nagyobb összhangban áll újdonsult társával mint azt gondolnánk. Hogy ne legyek sima és nyers annyit kell mondanom, hogy a boy95 nickkel megismert személy kit egy szomorúságteljes npa megismertem átváltoztt gay!boy95 személlyé és koordinátái a női nemről az ifjú növendék, férfiúk nemére irányítottatoot. Szerény személyem mely csak álmodozni mert eme meglepetéstől isten nem tudja átváltani érzéseimet szavakká, ledermettem. Csak álltam mint fűszál a mezőn mi fuvallatra vár. Egyszerre éltem át örömöt, szomorúságot, kételyt kétségbesést, vígaszt és reményt. Ám a helyzetem tovább fokozódtatott, választott személyem bevalotta felém vonzódását, érdeklődését. Szakadt a cérna, leesett a tökéletesség álarca és kemény földre érkezve összetört. Összetört mint magányos személyiségem utolsó maradványa mely a szivemet fájlotta. Összetört mint kétségbesesés előtt védelmező felheje fejemben. Összetört mint üveg a jégviharban. De a szív és az érzelmek ismét a győzelem zászlaját vonultatták. Ki engem választott nem várt másra, mint visszajelzésre a pozitívum hatalmamtól, melyet hirtelen fellángolásban töltött pillanatokban megis kapott tőlem. Ezen eseményt máig nem bánom, idézem magam, nem bánom. Kapcsolatunk bennsőségesre fordult. Érdeklődésünk elkezdte fürkészni egymás érzéseit. Kezdte a szerelem lábát vetni egymás sikamlós talaján. Még egyikünknél sikeres megállt. Történt valami ami fontos, újszerű rémisztő és egyben örömteli. A valasztott ifjú kivel elmémet éltem kkijárót kért a virtuális világból. Kijárót kért melyet megadtam neki. Ezen kijáró miatt kellet otthagynom egy fontos, lányt kinek csalódottsága fontos ámde nem hagytam, hogy fontosabbá váljon a találkozásnál Tomival. A találkozásra hirtelen kellet sorra kerülnie, délután 5-kor egész pontosan. Megjött a busz. Kiváncsian néztem körül, kis izgalommal a szívemben, hogy vörös hercegem mere lehet. Megláttam. elmém pozitív járásának köszönhetően gyorsan elemeztem a dolgokat, hát odamentem hozzá, hogy "Szia boy95". Nem tudom miért épp ezt választotta a szívem de úgyérzetme ez a helyes. Ő is visszaköszönt egy egyszerű "Üdvzöllek mellettem kedves ismert!". Szebben nem is indulhatott volna kettőnk találkozása. Ám ezek röpke másodpercek melyek felejtősek. Szerettem volna én kezdeni a beszélgetést ám ez mintha nem is lenne olyan könnyű. De ő tökéletesen átlátta a helyzetete ahigy hozzám illet volna, így ő kezdeményezett. Nézd, xy, tudom, hogy tudod, hogy én tudom, hogy te nem tudod, hogyan indíts. Feltörekvő természetem bocsásd meg kérlek, a lényt mely bennem lakozik pedig fogadd el. Elfogadtam. Szép kezdés volt ez. Annyira szeretném szerelmenke nevezni őt, de nem megy. VAgy talán ez a jele annak, hogy a szerelem megvetette lábát a szívemben. Nem is tudom talán igen. Ezek után következhetett a felsőbbrendüségű virtuális valóságunkból átvett dolgo az érzsécsere. Egyszerre kezdtünk bele egymás iránti vonzalmunkba, egyszerre merültek fel kétésgeink ezzel kapcsolatban mivala serdülés igencsak hanyatlott mindjkettőnket. De ezene közös dolgokon átlépve áttérhetünk a kellemes embernek örömöt hozó beszélgetésre, minderől ami fontos, egymásról, mindenkiről. Az elmaradott emebriségnek köszönhetően akik miatt sirnék nem mehettünk el akárhav, így egy utcában sétálgattunk kb. 3 órán keresztül. Megbeszéltük az élet dolgait, mindent de még maradt bőven beszélnivaló. De az idő múlott vége lett a találkozásnak összetört az idill. A már szerelmenke nevezhető lény ki a Tamás nevet viseli kiérdemerte előbbi jelzőmet: szerelmem. Buszra várva skat beszélgettünk még, nem elhanyagolhatóság képpen arról is, hogy ő Tapolcán lakik. Én kötelességemnek érzem elmenni oda bár a körülmények vitatottak. Ezt és pár apró tényezőt leszámítva tökéletes lehetett volna a találkozás. A busz közeledett. De nem bírva saját vágyainkkal és érzelmeinkkel, a szerelmem választottja csókra formálta ajkait, mely pont oda jött ahova kellet. A szám...mellé. Gyönyörű volt, imádtam. A szerelem nszép dolog, ha viszonozzák akkor mégszebb. Megjött a busz, elvite őt. Érdekes érzések keringtek bennem hazafelé menet. A kétségbeseés egy szrönyű dolog, nem ajánlom senkinek a sokszri átélését. Szeretném szereteni, szeretem is, de nem nyilváníthatom ki. Minek? Hogy kiutassítsanak? Hogy ne legyen élhető terem? Minek? Neki? Igazam lehet. Neki kell elmondanom mit érzek iránti, hogy ez nekem nagyonsokat jelent, nagyon nagyon sokat, hogy végre van egyvalaki aki igazán úgy szeret amit...amit...ahogy szeretném. Könnyeimet áldoztam azért, hogy megjöjjön ez a lény. Most könnyeimet áldozom azért, hogy itt van. Kész különleges érzelem befolyása alatt vagyok. Számít ez? Nekem számít? Fontos ez? Nekem fontos? Igen fontos, imádom nem tudom szavakkal kifejezi mennyire odavagyok érte. Itt az idő. Vége a napnak. Vár a következő.