Hogyan tud egy ember akkor is bizonytalan lenni, amikor megtalálta a helyét, vagy az útját?

Mi értelme lehet a bizonytalanságnak olyan helyzetben, amikor valaki úgy érzi ismeri magát, eltud helyezkedni, már eldöntötte a saját életbeli küldetéseit, amiket többnyire jól is szokott kezelni. De mindemellett némely ember negatív beszólása borítja fel, emiatt miközben teszi a dolgát, bizonytalan, gyakran másokat néz. De a bizonytalanságáról úgy érzi, hogy nem valami új döntésnek az előkészülete, vagy az útja változtatásnak, hanem egyszerűen csak lehúzza, és nem ér vele semmit.

Te ismersz olyan embert, aki nem értékeli az élete addigi folyamatát, egyéni fejlődéseit, mintha az lenne a kényszer képzete, hogyha beleszökkenne más teljesen új dolgokba és ismeretlenbe, abban könnyebben megtalálná a helyét, vagy jobban érezné magát, ilyesmi?