Szerintetek érdemes lenne megpróbálkoznom az orvosi egyetemmel? (bővebben lent)

Nna... Annyit azért nem árt tudni rólam, hogy elég hamar tanulok meg mindent, amibe belekezdek(pl a könnyebb biosz tananyagot elég egyszer-kétszer elolvasnom, másnap kapom az 5öst), és úgy érzem, az orvosi lenne igazán az én világom...Nagyon szeretek segiteni(bocsi a hosszú i nincs rajta a bill. zetemen)másoknak, és rendkivüli érdeklődést tanúsitok a biosz, azon belül is embertan illetve a kémia iránt, de anyum még mindig a hajdani irodalomzsenit látja bennem, régen ugyanis nagyon a humántantárgyakra gyúrtam, de mostanában(kb. fél éve) úgy érzem, csakis az orvosin tudnék önmagamra találni... Ez az én kis álmom, amit valóra szeretnék váltani, és ugyan még elég messze van a továbbtanulás, szeretném, ha leirnátok páran, h szerintetek mennyire reménytelen a helyzetem(ugyanis fizikából például nem túl khm...jó a tanárom, kémiából és bioszból eléggé, viszont az irodalomtanárom a fogalmazási készségemet dicséri...a szüleim szerint az irói tehetségemet nem kéne elpazarolnom, de én meg nem szeretnék bölcsészetire járni, meg úgy egyáltalán nem izgat más(persze a jegyeimmel nincs nagy baj), csak az, hogy egyszer bekerüljek az orvosira... Helyesirási gondjaim egyébként tudtommal nincsenek, de a nyelvtant utálom, és az irodalom is csak átlagos mértékben érdekel(ez nálam azt jelenti, hogy szivesen ülök be irodalomra, de nem tudnék egész életemben ezzel foglalkozni.) Szerintetek ha van bennem kellő akaraterő, valamennyi ész..., elhivatottság, kitartás, engedelmesség(ez inkább addig kell, mig tanulok), alázat... akkor van esélyem? Értékelem a humorérzéket, de kérlek titeket, az ilyen "mé'nem tudsz kevesebb hülye szót használni?" "miért vagy te ilyen beképzelt?"-tipusú válaszokiat mellőzzétek... A fent emlitett pozitiv, orvosi szakhoz szerintem eléggé fontos tulajdonságokról meg annyit, hogy: NEM állitom, hogy megvan bennem... NEM hiszem Istennek magam, pláne, hogy nyolcadikos vagyok és nem keresek semmi pénzt egyelőre...(mert azt igy mégis hogyan tenném), és tulajdonképpen még csak egy álmodozó nebuló vagyok...de mégis tudom, hogy mit akarok, és véleményem szerint innen már csak néhány lépés az álmom felé...csak szeretnék véleményeket, hogy mit csináljak? Várjak még a tervezgetéssel, vagy jó, ha van egy célom(jelen esetben egy szinvonalas orvosi egyetem), és ha senkinek nem "ártok" vele, akkor nyugodtan akarjam szép csendben ezt az egészet, és gyúrjak az adott tárgyakra...? Vagy nagyon nem tűnök olyan tipusnak, aki ezzel megbirkózik? Köszönöm előre is a pozitiv, negativ véleményeket egyaránt... Senkinek nem fogok bunkón beválaszolni, mert valamiben nem értünk egyet, csak érdekel, hogy mit tanácsoltok.