Mindent utálok magamban. Van esély, hogy ez megváltozzon?

Az utóbbi években egyre jobban elhatalmasodott rajtam az az érzés, hogy utálom magam, de nem kifejezetten a személyemet, hanem olyan külső körülményeket, amikről nem én tehetek, tehát változtatni se nagyon tudok rajta.

Hogy kicsit érthetőbb legyen itt leírom részletesebben:

Utálom, hogy egy alsó középosztálybeli pedagógus családba születtem és utálom, hogy így szocializálódtam, hogy magamon viselem ennek a jeleit. Utálom a családomat, de nem, mint személyeket, hanem mint társadalmi réteget. Tipikus alsó-középosztály, semmi összetartás, csak az irigykedés és az egymás háta mögött kibeszélés megy. Én meg irigykedem mondjuk a romákra, vagy a zsidókra, hogy ott milyen összetartás van. Inkább születtem volna oda.

Utálom, hogy magyar vagyok és nemcsak utálom, hanem szégyellem is, mert undorító ami ebben az országban megy. Utálom a közhangulatot, utálom, hogy az emberek kicsinyesek és kishitűek, ha valaki valaki nagyon mer álmodni azt próbálják lehúzni amennyire csak lehet. Felszállok egy buszra és hánynom kell a nyuggerek beszélgetéseitől, az állandó nyavalygástól. Attól, hogy mekkora szakadék van társadalmi rétegek között.

Utálom, hogy nő vagyok, mert ezzel elvárásai lettek felém a társadalomnak, hogy szépnek kell lenni, majd férjhez menni, gyereket kell szülni... Ha nem felelek meg ezeknek az elvárásoknak, akkor a társadalom jelzi felém, hogy én akkor egy értéktelen személy vagyok, akinek nincs helye a földön.

Ezeket a dolgokot utálom, tehát minden ami gyökere a személyemnek. Sok mindent meg lehet változtatni az életben, de ezeket a gyökereket nem és én ettől frusztrálódom és utálom magam.

30/N