Mentális probléma. Mit tegyek ez ellen?
Sziasztok!
Körülbelül egy éve lépett fel az alábbi probléma nálam:
Amikor idegen közegbe, társaságba vagyok, akkor túlzottan zavarba jövök, "elhal" a hangom, és érzékeny lesz a szemem ( ezért folyton lehajtott fejjel kell járnom )... Ugyanez van akkor is, ha például van egy dominánsabb személy a közelemben. Úgymond "küzdenék" vele, hogy "átvegyem az irányítást", de egyszerűen nem engedi a testem ( vagy az elmém? )
De megszokott közegben laza, nyugodt, humoros srác vagyok, sőt, vezéregyéniség! Csak idegen emberek közelében lép fel nálam a nyugtalanság és a könnyezés. Pedig nem akarom!
Mi lehet a gond?
Gondoltam arra, hogy esetleg a fizikai bántalmazástól félek így tudat alatt, épp ezért elkezdtem Kung-Fu-ra járni. Jobb nem lett, de legalább jobban érzem magam a bőrömben, végre sportolok valamit (: )
A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy félek a megszégyenítéstől, hogy valamit beszólnak nekem, vagy elkezdenek kötekedni, és mindenki rajtam nevetne. Illetve még arra is gondoltam, hogy esetleg attól parázok, hogy valaki teszemazt csúnyának, aránytalannak, esetleg idiótának lát... Ez már önbizalom kérdése, de még a legnagyobb örömmámorban úszva is "bekattan" az elmém ismeretlen emberek társaságában!
Persze a "racionális" része az agyamnak kiküszöböli ezeket, mert nem vagyok "kellemetlen" a szemnek... inkább mondanám magam széparcúnak, mint csúnyának.
Ugyanígy a félelemről.. nem ésszerűen félek, sokkal inkább tudat alatt!
Ti mit gondoltok? Úgy vélem, részletesen leírtam a dolgot ahhoz, hogy ha jár ide egy szakértő(bb) ember, vagy bárki, aki úgy érzi segíteni tudna, akkor tudjon valami hasznosat mondani.. Nyugodtan lehet kérdezni!
Szüleimnek egyelőre nem akarom elmondani, jártam én már előtte is pszichológusnál ( akkoriban "beképzeltem" magam a hányingert, aztán egy idő után már beképzelni sem kellett, csak bekattant és már rosszul is voltam ), és szeretném inkább egyedül, illetve NÉVTELENÜL megoldani a dolgot. Ha esetleg tudtok valamit, légyszi, segítsetek! Ez később, a párkapcsolataim kialakításánál nagyon égő lehet! Szeretném hamar megoldani!
Előre köszönöm,
egy 13 éves kétségbeesett srác
/// és légyszíves most hagyjuk a trollkodást.. nem vagyok terhes :))))










Ne haragudj, hogy érdemben nem tudok hozzászólni a témához, sajnos nem tudom mi okozhatja ezt. Valószínűleg kis önbizalomhiány, bizonytalanság és ezért nem érzed magad elég jónak a többiek között.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy ha tényleg 13 éves vagy akkor nagyon büszke lehetsz magadra!
Jó a helyesírásod, a megfogalmazás stb. Azt hittem sokkal idősebb vagy, nagyon értelmesnek tűnsz így az írásod alapján. Minden tiszteletem, komolyan. :)
Kedves első!
Utánaolvastam a szociális fóbiának, és tényleg lehet, hogy az egyik "vállfajában" szenvedek.
A tömeg elé kimerek állni, imádok színészkedni, szavalni, még a leggázabb szerepeket is elvállalom, akár énekelek is... Inkább csak a "való" életben jelenik meg a probléma, hogy amikor egy szociálisan dominánsabb személyt látok meg, akkor csinálja a testem akaratlanul a behódolás jeleit.
Nyugtatózni nem akarok magam, bár meg lenne a lehetőségem - nem elfojtani, hanem megszüntetni akarom a problémát.
Lehet hogy már tényleg csak a pszichológus maradt.. de mostanában nem megy annyira jól a családomnak, hogy még ezt is finasszírozza...
Még várok pár napot a kérdéssel, hátha idevetődik valaki, aki akár így interneten keresztül, bármiféle juttatás nélkül is hajlandó lenne tanácsokat adni..
Kedves második!
Nyilván ezek is közrejátszanak a dologban, de mostmár azt tartom a kiváltóoknak, hogy olyan környékem éltem ( hál'istennek már elköltöztünk), ahol úgymond fizikailag alárendelt személynek számítottam.. Ezt úgy küszöböltem ki, még a jelenlegi sulimban is, hogy összebarátkoztam az ottani "nagymenőkkel", akik végülis a pártfogásukba vettek ( sőt, például tavaly már sikerült annyi "tiszteletet" nyernem úgymond, hogy már ők tették a szívességeket nekem, és nem én nekik ), így tulajdonképpen védett voltam minden ellen.
Amikor valaki mással megyek az utcán, akkor nem is lép fel ez a probléma, csak ha egyedül vagyok.. és hát nem számíthatok egész életemben másokra.
A bókot köszönöm, ez mindig jól esik, próbálkozik az ember.. :)
Nagyon komoly levél, én csk nézetem , hoyg 13 éves vagy?
Nos ,sokan szenvednekilyentől:szüleidnek nem akrzs szólni,?
Próbáld meg elképzeni magad egy adott kellemetlen szituációban, tervedz meg, talá segít,vagy relaálás is.Igazából nem számit hog ymások mit gondolnak rólunk, pedig ezéert leszünk idgesek :szociális phóbia? mondjuk, szeDe szerintem gyaakorde ne
Bocs Gyakorold élesben de lassan ezeket dolgokat
Szeintem menni fog Mert az elkerülő magatartás még rosszabb
Sok sikert
Kedves utolsó előtti!
Igen, 13 éves vagyok... szüleimnek nem szívesen szólnék, édesanyám nagyon hajlamos arra, hogy túlreagáljon dolgokat, édesapám pedig pont az ellenkezője, nem mindig veszi a megfelelő komolysággal a dolgokat. Mérlegeltem én eleget, hogy mi legyen, de még nem akarok szólni.
Az utolsó mondatodat nem értettem... új billentyűzeted van?
Kedves utolsó!
Élesben vagyok kénytelen gyakorolni a dolgot, lévén városban lakom, szóval kénytelen-kelletlen találkozom ismeretlen közeggel.. Tulajdonképpen nem is az "egyedülálló" emberektől tartok, sokkal inkább a társaságoktól, bandáktól. Előtte falun laktam, ahol az egyik kisebbségi körzetben laktunk, és mint magyart, gyakran próbáltak megfélemlíteni.. Ezért is "tartottam" mindig "barátadagokat", akik hajlandóak voltak "megvédeni" egy kis barátságért meg jópofizásért cserébe... Lassan már a környéken is szereztem protekciót...
De nem hiszem, hogy ez állhat a dolgok mögött.. lévén mindig is gyenge fizikumú srác voltam, inkább csak az eszemmel tűntem ki.. Mostanában elkezdtem sportolni, mint már írtam feljebb, váratlanul ért, de már pár hét után különbséget vettem észre, mind hasizom, mind karizom terén.. Ez egy kicsit javított az önbizalmamon, meg persze a tudat, hogy mostmár tudok egy-két olyan mozdulatot, amiket eddig csak más használt előttem.. :)
De a probléma még mindig fönnáll, a hétvégén egy kicsit foglalkoztam magammal, meglátjuk, mi lesz..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!