Annyira egyedül érzem magam. Egyedül fogok meghalni?

Volt régebben egy nagyon jó haverom óvoda óta ismertük egymást, más suliba kerültünk, aztán skypeon tartottuk a kapcsolatot.. játszottunk együtt, néha elmentünk valahová, de én magántanárhoz jártam (pontosabban kettőhöz, ez egy olyan csoport volt, hogy felkészültünk holnapra, felmondtuk a leckét, esetleg gyakorlást kaptunk) de ez egyre több időt vett el, ma már ott tartok hogy nem járok el sehova, már nem hívnak, nem is beszélek vele, már kialakult a saját baráti köre, nem hívnak, mert azt mondják úgyse jövök el sehova, állandóan stresszelek, hogy mi lesz velem, ha mondjuk megbukok vagy hogy lesz-e egyáltalán munkahelyem, jegyek szempontjából szerintem elég szarul állok (matek fizika 2-es, nagyon nem mennek) barátaim egyáltalán nincsenek, barátnőm nem volt soha, pedig már mindenkinek volt legalább egy. Van egy lány.. az osztálytársam, nagyon tetszik, de én neki biztos nem jövök be. Amolyan beszélő viszonyban vagyunk, néha dumálunk, volt egy komoly 2-3 éves kapcsolata, aztán annak vége lett, 3-4 hét múlva talán meg össze jött pár hónapja (talán egy és fél) egy másik sráccal. Egyedül fogok meghalni... barátaim se lesznek soha... próbáltam barátokt szerezni, de csak olyanok vannak, akik amolyan haverok, de nem beszélek velük ilyen bensőséges dolgokról, sőt amit most ide leírok, soha nem fejtettem így ki a környezetemből senkinek. Féltem hogy mit mondanak. AZ osztályomban is csak ülök, ha valaki azt kérdezi valami baj van, akkor azt mondom jól vagyok, mert nem merek erről beszélni. Nehezen barátkozok, ideges vagyok idegen társaságban. Sőt, ha mondjuk felvenném a régiekkel a kapcsolatot, nem vennék bunkóságnak? Mit csináljak? Bocs ha kusza lett. 15/F