Miért nem megy a szakításom óta az ismerkedés?

3 éve szinte véletlenszerűen megismertem a volt barátnőmet, internetről, és 3 évig egymáshoz ragadtunk, azt vettem észre, hogy együtt élek egy álomnővel (aki nem is tudta magáról), akiért mindenki irígyel.

Aztán a nagy irígységből az lett, hogy mindenki elkezdte a barátnőmet piszkálni, hogy szar vagyok, dobjon ki, stb, majd végül addig addig bombázták a kapcsolatot amíg ezek miatt a külső dolgok miatt, szarkavarás konfliktusok miatt szó szerint pokollá vált és a lány tényleg azt akarta, hogy vége legyen.

Én 3 évet töltöttem ebben a rózsaszín ködben lebegve, most meg úgy érzem magam mint valami heroinfüggő (nem vagyok az, csak a rózsaszín köd miatt hasonlitom ehhez) a hideg betonon az utcán, esőben, egyedül.

A lány nem áll velem szóba, 2 hónapja nem tudtam vele felvenni a kapcsolatot és mivel nem vagyok jóban a családommal nincs hol laknom. 1-2 hétre hónapra tudom elintézgetni a szállásomat, de mivel lelkileg össze vagyok omolva (minden este sírva alszom el, és öngyilkossági gondolataim vannak) nem vagyok képes talpra állni, pedig fizikialag erős vagyok.

Másrészt előlről kell kezdenem teljesen a 0-ról.

És most azt veszem pluszban észre, hogy amellett, hogy 3 évig napi szinten szeretkeztem, vonzásában éltem egy ilyen szeretettel teli álomnőnek, kint a hideg nagyvilágban csupa pénzéhes, rideg nőkkel találkozom, akik eltaszítanak. És nem értem. Most jöttem rá milyen értéket veszítettem el, hogy ez a lány úgy fogadott el, amilyen vagyok, én pedig nem láttam az értéket és csak veszekedtem vele és nem törődtem vele kellőképpen.

Meg tudnám (és talán meg is fogom) ölni magam ezért a hibáért, mert nem tudom megbocsájtani és tudom, hogy még egyszer ilyen nem lesz. Tudom, hogy lelkileg összeroppantam és még egy őrült is lehet belőlem mivel ezt nem tudom feldolgozni.