Miért vagyok én ilyen? Miért nem lehetek normális?

Nulla önbizalmam van.... ha végre felépítek egy kisebb várat az önbizalmamból, elég pár szó csak, hogy porig rombolják. Nagy-nehezen sikerült elhitetnem magammal, hogy szép vagyok, erre néhány napja valaki azt mondta, hogy kövér vagyok (165/55), és hogy egyáltalán nem vagyok nőies (70A kosaras mellem van). Mindig megbántanak valamivel... ha egyedien öltözködök, az a baj, ha nem, az a baj, ha káromkodok, az a baj, ha nem, az a baj, ha felmegyek facere, az a baj, ha nem, az a baj, ha szendvicset eszek, az a baj, ha csokoládét eszek, az a baj, kimegyek a városba, az a baj, ha nem megyek ki, az a baj, ha csendben vagyok, az a baj, ha beszélgetek, az a baj, ha világos ruhát veszek fel, az a baj, ha sötétet, az a baj, ha nevetek egy viccen, az a baj, ha nem nevetek, az a baj... már nem bírom tovább. Annyit strapálom magam, hogy meg tudjak felelni mindenkinek, de ezt senki se értékeli... elég pár szó, és már földbe is döngöltek... például még most decemberben regisztráltam egy gyerekoldalra, ahol javarészt korombeliek vannak fent... az elején az egész weblap olyan barátságosnak, családiasnak tűnt... aztán időbe telt... de rájöttem, hogy én nem is tartozom a közösségükhöz... a szemembe jópofiztak, amíg a hátam mögött kibeszéltek... aztán most már alig takargatják, hogy utálnak... például ugye felmentem a fórumra, ahol éppen a +18-as témák mentek, gondoltam, ha már mindenki ilyen vagány itt, én is bekapcsolódok a beszélgetésbe... írtam, hogy én néha rágyújtok... erre valaki annyit írt, hogy "Fogyatékos." Közben meg ő kábszerekkel menőzött... amúgy azon az oldalon is az a problémájuk velem, hogyha barátkozni akartam, az volt a baj, ha nem akartam csevegni, az a baj...

Barátaim nincsenek, mindenki leváltott engem egy jobbra... Annyira nagy bennem a megfelelési kényszer, hogy napi szinten több órát agyalok azon, hogyan válhatnék normálissá... a figyelmemet teljesen elveszi a tanulástól, és, ha leülök tanulni, az is csak azt juttatja az eszembe, hogy én milyen szhar béna vagyok mindenből... hiába fekszem le este tíz órakor aludni, csak vergődök az ágyban és a tökéletességen kattog az agyam, legkorábban hajnali egy órakor tudok elaludni.

Hobbim az van, és nagyon szeretek sportolni is, bár mondjuk valakitől már megkaptam, hogy ne sportoljak, mert az izmos lányok undirítóak...

Sokszor gondolkozok az öngyilkosságon, mert pár családtagomon kívül senkinek se hiányoznék... igazából eddig csak azért nem tetten meg, mert kizárólag fegyver által szeretnék meghalni, de azom meg nincs.

Valaki már érzett így? Vagy csak én vagyok ennyire elcsheszve? Hogyan tudnék változtatni ezen? Hogyan lehetnék normális? Hogyan lehetnék boldog? Valaki segítsen, én nem bírom ezt már...!!! :(((

(Bocsi, nem tudom melyik témába kellene ezt küldeni :( )

14/L