Miért tartok ennyire a telefonálásától?

Te leginkább a telefonálástól való félelemtől félsz. Kvázi attól félsz, hogy félni fogsz a telefonálás folyamán, amitől leblokkolsz. Ha jól belegondolsz, akkor ez egy öngerjesztő folyamat, aminek semmi értelme nincs.

Egyrészt a félelmet a legtöbbször úgy lehet legyőzni, ha racionalizálod. Gondolom – illetve remélem –, hogy ha valakivel, egy ismerőssel, ne adj isten egy idegennel kell élőben beszélned úgy, hogy veled szemben áll, akkor nincs ilyen félelmed. A hang a szádtól eljut az ő füléig, és viszont. A telefonálás során ugyanez történik, mit számít az, hogy van egy közvetítő közeg, amin még pluszban átmegy a te hangod? Ugyanúgy az történik, hogy ő mond valamit, arra te mondasz valamit, amire ő mond valamit.

Mitől félsz? Milyen kár, veszteség az, amitől félsz. Mondjuk felhív a haverod. Mi az, ami történhet? Milyen veszteség ér abban, hogy nem négyszemközt, hanem telefonon keresztül beszéltek? Ha leblokkolsz akkor mi van? Kinevet, mert nem vagy képes telefonon keresztül kommunikálni? De hát ezt tudja, hiszen állandóan passzolod a telefonálást, mint kommunikációs formát, így is pont annyira nevethet ki, mintha amúgy felvennéd.

A másik módja az indokolatlan félelem legyőzésének, ha elébe mész önként. Azért félsz a telefonálástól, azért blokkolsz le, mert számodra ez egy szokatlan tevékenység, nincs benne gyakorlatod. Erre a megoldás az, hogy gyakorlatot szerzel benne. Igen, ez kényelmetlen lesz elsőre, de ez hamar elmúlik. Ha valaki fel akar hívni, ne passzold, hanem használd ki az alkalmat, hogy gyakorold a telefonon történő kommunikációt. Sőt ha igazán tökös vagy, akkor te magad kezdeményezed ezt, aztán lesz, ami lesz. Rövid időn belül a telefonálás, mint olyan megszokottá, természetessé fog válni.

Most hirtelen nem ugrik be melyik híres ember volt, de volt valaki, akinek tériszonya volt. Ezt úgy kezelte, hogy minden nap felmászott egy magas oszlop tetejére, és ott eltöltött hosszabb időt.

Emberek vagyunk. Félünk. Félünk racionális okokból, félünk irracionális okokból. Nincs ezzel gond, és nem is feltétlenül lehet ezt megszüntetni. De lehet uralni az érzelmeket, lehet kezelni őket. Pl. néptáncos voltam, mindig is féltem mások előtt, főleg nagy tömeg előtt szerepelni. A lámpaláz soha nem múlt el teljesen. De megtanultam kezelni, megtanultam figyelmen kívül hagyni. A dolog titka ilyenkor az, hogy te irányítsd a tetteidet, a figyelmedet, a gondolataidat, és ne az érzelmeid.