A feladatok halogatásának van valami tudományos háttere?

"Vagy egyszerűen az emberek miért hagyják olyan gyakran az utolsó percre a dolgokat?"

Mert az elodázott probléma talán valahol megoldottnak tűnik. A tudatos éned tudja, hogy mindenképpen meg kell csinálni, de mégis halogatod, mert tudat alatt nem az számít, hogy meg legyen oldva, hanem, hogy ne kelljen vele foglalkozni. Így addig halogatod, amég nem szembesülsz a ténnyel, hogy a probléma meg-nem-oldása kellemetlenebb helyzetbe sodor, mintha a megoldásának kellemetlen folyamatával kellene foglalkozni. És ez teljesen logikus lépés, ha belegondolsz. Az adott pillanatban minek foglalkoznál egy problémával, ha nem feltétlenül szükségszerű. Lehet, hogy idővel magától megoldódik, vagy valami módon előnyödre változik a helyzet, így a halogatás kifizetődő lehet. Ellenben az utolsó pillanatban történő megoldás semmivel sem kerül többe, mintha indokolatlanul korán oldottad volna meg. Így ha "időben" oldod meg a feladatot, azzal nem nyersz semmit, ellenben megfosztod magad annak a lehetőségétől, hogy idővel a javadra változzon a helyzet. Ez a logika persze csak akkor áll, ha a reális utolsó pillanatban, és nem utána kezdesz el foglalkozni a feladattal, és pontosan tisztában vagy a lehetséges buktatókkal, számításba vetted a hozzájuk szükséges időt.