Hogyan lehetnék felnőttesebb, kompetensebb?

Bocs rosszul értelmeztem a kérdést.:)

De megdicsérlek hogy kiáltál magadért.:)

Ezt írod: "Utálom hogy rászorulok mások segítségére, hogy ha új dolgokat kell tanulnom..."

No itt egy nagyon nagy ellentmondás van. Utálod h. ha rászorulsz mások segítségére DE utálsz új dolgokat megtanulni?

Pedig pont úgy kerülheted el azt, hogy másoktól kelljen kérni segítséget, ha Te magad meg tudod oldalni a nagy részét a dolgaidnak. Ahhoz meg tanulni kell!

"Felnőttesebbnek" látszani meg marhaság, ez csak egy póz, amit felvesznek sokan és ahogy csinálják épp az ellenkezőjét érik el. Legtöbbször röhejesek lesznek tőle csak, mert az egész hamis, művi pojácáskodás, külsőségek majmolása és félreértése totálisan a felnőtt létnek.

Egyébként sok - fizikailag felnőtt - sem tud ebből kinőni. És abból sem, hogy mások véleményétől függően éli az életét, viselkedik ... vágyja/hajszolja a dícséretet, mint egy kutyus.

Ez sok mindenből következhet. Sok esetben lustaságból, meg butaságból, illetve ezek elegyéből.

Egyszerűbb mások dolgait átvenni, másokat követni, mint önálló véleményt kialakítani és aszerint élni.

Az igazi felnőtt lét pont abból adódik, hogy nem birka módjára - gondolkodás, mérlegelés nélkül - él, vállalja a felelősséget és nem másokra mutogat, meg másokat hibáztat a saját hibáiért.

Megpróbálja magát objektíven szemlélni, megtalálni a gyengeségeit/hibáit és odafigyelve nyesegetni le magáról ezeket, alakítani saját magát.

De nem csak magát nézi kritikusan, hanem a többieket is és a világot is. Ezért sem csukott szemmel/fülekkel érzékekkel éli a napjait, hanem igyekszik tájékozódni minél több témában. Odafigyel a környezetére, a világra, a történésekre és próbálja az ok-okozati összefüggéseket megtalálni. Nem csak egy irányból szemlél dolgokat, hanem több szempontból vizsgál.

Nem akar átgázolni másokon, nem akar bántani másokat csak úgy, mert megteheti. Fejleszti a beleérző képességét mások sorsába/problémáiba. És ezerrel figyeli a világot, nem ítélkezik meggondolatlanul.

A dícséret meg veszélyes jószág! Aki folyton erre vágyik, lehet h. megkapja, de az esetek többségében hamar keserűvé válik a dícséret. Olykor még fájdalmassá is. Mert akik állandóan erre ácsingóznak könnyen befolyásolható emberekké válnak, akiket a rafináltabb gátlástalan embertársaik az orruknál fogva tudnak vezetni, ki tudnak használni.