Mi az a lelki-terror?

Ha fizikailag nem érintesz senkit, mégis bántod!

-Kineveted

- csúfolod

-lejáratod

Tehát érzelmileg bántod.

Te kis ostoba szaros, aki még arra sem képes, hogy az interneten szétnézzen!

Lelki-terror alatt tarthatnak pl a munkahelyeden, melynek a 'szakszava': mobbing.

Mivel te alkalmazni akarod, csakazé se linkelem be neked, nézz utána.

Az utolsó mondat csak vicc volt szemléltetésképp!

:-))))

A leki-terror az mások lelki zsarolására,bántására(lekileg)a lehető legmegfelelőbb módszer.

Alkalmazni csak akkor szükséges,amikor már más kiút nincs.

Ezt nem lehet megtanulni,erre születni kell.Azoknak az anyukáknak,apukáknak és tanároknak meg ez a legjobban,akik másféleképp nem tudják elérni a gyermeknél,diáknál a céljukat.Állítólag jobbat akarnak kihozni a gyerekből,de a leki-terrorral sosem lesz jobb semmi.Én nem vagyok lelki-terrorért rajongó,de naponta ezzel szekál anyám.Lelki terror..fújjj:@

Kedves Kérdező!

Ha jó embernek szeretnéd tartani magad, akkor semmi esetre se akard megtanulni a lelki terror alkalmazását! Mondjuk nem is lehet: valaki vagy lelkileg eléggé deviáns (ergo: gonosz) a lelki terror alkalmazásához, vagy pedig rendes ember, az pedig arról ismerszik meg, hogy igyekszik jóindulattal viszonyulni embertársaihoz.

Nos, a szülőktől elszenvedett lelki terror legnagyobb buktatója a benne rejlő önbeteljesítő jóslat. Az a kisgyermek, illetve kamasz és/vagy fiatal felnőtt, aki rendszeres lelki terrorban nő fel és abban él, beépíti személyiségébe az őt ért, negatív és valótlan kritikákat, mivel a tartós lelki terror személyiségfejlődési zavart, más kifejezéssel: személyiségtorzulást vált ki a szenvedő áldozatban. A lelki terror ugyanis a másik megfélemlítése és megalázása (önbizalomrombolás) napi szinten.

Például: gyerekkoromban azt hallgattam a szüleimtől, hogy csúnya, ostoba és gonosz vagyok. Pedig valójában egy szép, okos és jólelkű kislány voltam. Ez odáig fajult, hogy most, 30 évesen már van rajtam 20 kiló plusz (mivel legfőbb örömforrásom az evés és az alvás (viccesen szólva: Garfield-szindróma). Már 6 éve gyűröm az egyetemet, amit 4 év alatt kellett volna elvégeznem, pedig az IQ-szintem 143! Meg persze már közel sem vagyok olyan toleráns és empatikus (vagyis: jólelkű) az emberekkel szemben, mint még kb. 10-15 éve voltam. Tehát már valóban rondának, hülyének és szemétnek tűnhetek a többi ember szemében.

Nem tudom, leszek-e valaha anya, de én a szeretetnek álcázott vad önzés helyett valódi szeretetet fogok adni a gyermeke(i)mnek. Mert, kedves Anyák és Apák! A gyerek NEM a tulajdonunk, csak kölcsön kapjuk Istentől megőrzésre, amíg felnő. Utána, tetszik vagy sem, de el kell őket engedni. Mert csak annak a szülőnek van joga önzetlen szeretetet és őszinte tiszteletet elvárnia a gyermekétől, aki ugyanezt képes neki tiszta szívből nyújtani.

mi ez a hülye szöveg hogy a gyereket kölcsön kaptad? és kitől? XD na ezen a soron sírtam, a RÖHÖGÉSTŐL!!!

honnan szedsz te ennyi f@szságot? ha dagadt vagy az a te lustaságod eredménye, ne anyádat okold...

amugy engem is nagyon érdekelne hogyan és mit, mert volna kin alkalmazni.

és mi van ha az illető nincs a környezetünkben, nem tudjuk leugatni, megbántani közvetlen? nem beszélek vele, még arra sem méltó h a nyálam pazaroljam rá...

Az ha a gyerek kori barátod akihez lelkileg kib@ szottul kötödsz és azt mondja hogy

Találj valamit amit szeretsz és hagyd hogy megöljön

Lelkileg kész vagyok!!!! :(