Elvesztettem az életem felett az irányítást. Mással is történt már ilyen? Minden rossz!
Kicsúszott a lábam alól a talaj!
Pedig én mindig erős voltam,megoldottam a problémáimat,vagy épp nem lovagoltam rajtuk sokáig. Mertem lépni,kezdeményezni,nyitott voltam....
És minden megváltozott kb úgy 1-2 éve.
Kiköltöztünk külföldre a párommal,nyelvel vannak nehézségek és ez nagyon zavar mert így nem érzem magam biztonságban. Otthon kellett hagynom a barátaim,családom, közben elvesztettem a nagymamámat és el sem tudta tőle búcsúzni. Otthagytam az álommunkámat, 4 szakmám van, itt pedig csak vergődök és alantas gyári munkákra vagyok jó. Nem merek nyitni az emberek felé ,nem érdekel semmi,nincsenek barátaim, párommal is vannak gondok,nincs szex-és nem értem miért. Nem érzem magam sem nőnek sem embernek. Meg is híztam és nem tudom leadni pedig próbálkozom. Egyszóval az az élet amit előtte éltem teljesen az ellenkezőjére fordult.
Van,hogy napokig csak sírok,néha már pánik lesz úrrá rajtam,úgy érzem belebetegszem- de nem tudom mibe!!??
Folyton a nagyszüleimre gondolok amikor még éltek,és gyerek voltam ,BOLDOG, minden éjszaka velük álmodok, Üvöltök,sírok,hogy a régi életemet akarom! Újra gyerek akarok lenni.
Újra NŐ akarok lenni!
Lehet ezt az egészet a költözés váltotta ki belőlem, sőt valószínű,.de nem tudom mi lehet rá a megoldás.
és közben magamban tudom azt,hogy nem szabad hazamennem mert itt jobb nekem-anyagilag- még így is ,hogy alantas munkák jutnak csak. Bár most nem dolgozom mert az előző helyre gyomorideggel mentem,sírva estem haza,nem bírtam a strapát. Akkor még rosszabb volt a helyzet...
De megoldást kell találnom rá mert így megőrülök!
Kérlek segítsetek!
29/N
Szerintem is gyere haza, itthon újra felépítheted az életed, egyedül, mert kint a társaddal sem vagy boldog.
Merj nagyot lépni! :) sok sikert neked
A hazamenetelt most már teljesen elvetem magamban.
A régi munkámat úgysem kaphatom vissza,itt kell felépítenem és boldogulnom akár egyedül akár párommal.
Ha kicsit jobb passzban vagyok akkor az van bennem,hogy nem adom fel! Örülök,hogy kijutottam ide,nem akarok megfutamodni. Inkább arra keresem a választ ,hogy mit tegyek,mit csináljak másképp, hogy nekem jobb legyen,.
de hazamenni nem fogok! Csak egyszerűen nem értem,hogy mi történik velem...
Nyugi, kérdező, idővel minden megoldódik. Ezt a kérdést én is kiírhattam volna néhány éve. Az én helyzetemet tovább nehezítette, hogy férfi vagyok, és már akkor túl voltam az ötvenen, amikor kijöttünk. Képzelheted, hogy éreztem magam amikor az első időben gyakorlatilag a feleségem tartott el, mert nyelvi nehézségek híján nem találtam munkát. Ráadásul otthon mindig én intéztem minden hivatalos ügyet, most ez is mind a nejem nyakába szakadt. 8 féle végzettségem van (egyik sem OKJ-s), de persze egyiket sem tudtam hasznosítani. Otthon tizenéve kertes házban éltünk, megszoktam, hogy folyton kint tevékenykedek, itt meg bezárva a bérlakás két szobájába senyvedtem.
4 évembe került helyrevergődnöm,, de megtettem. Neked is menni fog.
Ha nem érzed magad biztonságban és semmi jó sincs már kinn számodra,akkor miért erőlteted ezt annyira?
Szerintem is itthon kellene rendbe tenned magadat.És ha egyenesbe leszel újra kimehetsz.
Az írásod alapján szerintem túl sok az most neked abban a közegben.
De ez csak az én véleményem :)
F40+
a maszturbáció segít a depresszió megelőzésében és leküzdésében:)
egyébként legfőképp a gondolkodásodon kéne változtatni mert az írásodból nézve semmi jót nem veszel észre az életben
sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!