Hogyan kell az önbizalmat növelni? (Lent)

Azt hiszem, nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy válaszoljak, de egyszerűen úgy éreztem, muszáj megnyilvánulnom, mert én is ugyanebben a cipőben járok.

Régebben ki nem állhattam, ha lefényképeznek, de ma már egészen megbékéltem a dologgal. Nagyon furán fog hangzani, hogy mi segített nekem, de íme: az egyik hobbim, hogy jelmezeket varrok és kitalált karaktereknek öltözöm be (parókával, sminkkel, esetenként színes kontaktlencsével), és így járok el az ennek teret engedő rendezvényekre. Ez azért jó, mert a saját bőrömben irtó kényelmetlenül érzem magam, viszont a ,,beöltözős" alkalmakkor tulajdonképpen más lehetek, és nem kell attól félnem, hogy valaki azt kritizálja, aki valójában vagyok. Nos, a rendezvényen elég sokan kérnek közös fényképet az embertől, ha tetszetős a jelmeze, és már az első alkalommal is rengetegen jöttek oda hozzám. Először elég furcsa és meglepő volt, és feszélyezett is rendesen, de igyekeztem nem mutatni (az idegenek pedig nem is tudnak az ilyen jellegű problémáimról, tehát nem tűnik fel nekik semmi, ami mindenképp pozitívum), és a nap végére már egészen hozzászoktam ahhoz, hogy mások lefényképeztek. Ez olyan 2 éve történt, azóta több ilyen rendezvényen részt vettem, és már civilben is teljesen jól tűröm, ha fényképeznek. Viszont azt nem tudom, te milyen formában tudnál hozzászokni, mert ez a jelmezes dolog a legtöbb embernél nem játszik. :')

De talán az is segítene, ha kezdetben magadat fényképeznéd. Lassan rájönnél, hogy melyik szögből mutatsz előnyösebben, és biztosan készülnének olyan fotók is, amiken tetszel magadnak. Ha egyébként nem is sminkeled magad, egy ilyen otthoni önbizalomtréning alkalmával megpróbálkozhatnál vele. :) Én mondjuk a hétköznapokon is sminkelem magam, anélkül nem mernék mutatkozni mások előtt (idén nyáron volt az első alkalom, hogy a legjobb barátnőim előtt hajlandó voltam lemosni a vakolatot magamról, mikor egy hétig együtt nyaraltunk :’3), de olyankor otthon kicsit erősebben készítem el, használok rúzst is, meg minden. Szóval valami hasonlót szerintem te is megpróbálhatnál.^^ (Természetesen a jó ízlés határán belül.)

Az osztályod viselkedését nem értem, én mindig is göndör hajat szerettem volna, szerintem csodaszép. Most komolyan mi ezen a piszkálnivaló?

A cikis helyzeteken próbálj inkább nevetni, vagy csak legyints rájuk egyet.

A fiú eljön, ha itt lesz az ideje. Ezt én mondom neked, úgy, hogy 19 éves fejjel soha nem volt barátom, szintén önbizalmi (és általánosságban simán bizalmi) problémák miatt. :')

Az első mondatodnak pedig különösen örültem, mivel épp idén nyáron terveztem el, hogy együttesben szeretnék énekelni. :’D Csakis azért, mert most ősztől Pestre kerülök az egyetem miatt, teljesen új közegbe, ahol szinte senki sem tud erről a hülyeségről, hogy ,,utálok szerepelni”/,,mások előtt nem merek énekelni”/,,nem szeretem, ha néznek”, és így abszolút természetesnek fogják venni, ha mittudomén, odaállok eléjük, hogy ,,cső, jöttem énekelni, szabad lesz?”, és akkor éneklek. Ők meg ezért nem is fogják azt figyelni, hogy vajon miért utálok szerepelni. (Oké, ez így mind szép és jó, de csak akkor fogom megveregetni a vállam, ha valóban el merek menni ilyen helyi bandákhoz. xD Tervnek viszont egész kellemes.) Ha benned is megvan ez az elhatározás, az szerintem már egy remek kezdés, amiből ki lehet indulni.  Ha máskor nem, akkor majd középsuli után, amikor aztán te is új közegbe kerülsz majd valamilyen módon.

Milyen posztot töltenél be a zenekarban? Mert az sem mindegy ám. Persze egy kis plusz önbizalom bármikor jól jön, de ha mondjuk dobos szeretnél lenni, rá sokkal kevesebb figyelem irányul, így nem is kellene félned az együttes megalapításától és az azt követő dolgoktól.

Az a baj, hogy most irtó késő van, álmos vagyok, és már azt sem tudom, egyáltalán van-e értelme annak, amit írtam, mindenesetre ha bármivel kapcsolatban van kérdésed, kérlek, írj (jó lesz itt, a kérdésnél is, mert vissza szoktam nézni, de ha neked úgy jobb, akkor privátban), és megpróbálok segíteni! Ha direkt arra lennél kíváncsi, hogy xy szituációban én mit csinálnék a helyedben, akkor azt is igazán szívesen leírom, mert ahogy észrevettem, egész sok közös van bennünk, valószínűleg hasonlóan reagálnánk, csak talán én már kicsit ilyen ,,továbbfejlesztett” módban vagyok, mert nagyon igyekszem, hogy jobb legyek – csak ugye konkrétumot meg nem igazán tudtam mondani neked, mert most így őszintén szólva nem tudom, hogy jelenleg mit csinálok másképp, mint mondjuk 1 éve. ><