Miért van az, ha valakit szinte minden társaságban piszkálnak, kiközösítenek furának nézik, egyáltalán érdemes így bármihez is kezdeni?

2 dolog lehet:

1.: Fogyatékos az illető... Vagy van valami csúnya heg a testén valahol.

2.: Értelmesebb a többinél, erre rájönnek és csak őt piszkálják nap mint nap, nem képesek elfogadni, hogy van valaki aki magasabb szinten jár mint ők (nem a jegyekre gondoltam).

Azért van sok barátjuk, mert megtalálják egymást az ilyenek, csapatba verődnek és 5-10-en piszkálják azt az egy szerencsétlen embert. De ha megfigyeled, ha egyedül van egy ilyen gyerek akkor nem tud beszólni, nincs merszük egyedül cselekedni.

Ha te vagy az akit kiközösítenek, akkor állj fel a két lábadra és nézz szembe velük, tegyél rá mit mondanak.

Ha nem te vagy, akkor menny oda a gyerekhez és állj ki mellette, te leszel a nap hőse, legalább a szerencsétlen gyerek szemében...

Én általánosban két iskolában voltam ilyen áldozat. Aztán esti gimibe mentem, ott szerencsére kulturált felnőttek vannak. Az ember ösztönösen csapatot keres magának, amiben biztonságban érzi magát, ahol közösen tudnak úgymond "túlélni". A dolog máik része pedig, hogy mindig is nagyon erőteljesen bele volt ívódva a társadalom agyába, hogy ami más, különbözik, eltér az mindig és mindenkor rossz. Ezt mindenhol meg lehet tapasztalni. Minden rétegnek és körnek megvan a maga szürreális, primitív és felszínes elvárása, aminek ha valaki nem felel meg, azt a végsőkig képesek tönkretenni. Ha egy osztályban egy gyerek szeret olvasni, jobban szeret egyedül lenni, nem őgy öltözködik, ahogy a többiek, vagy sorolhatnék még ezer más példát, ami eltér a környezetében élők dolgaitól, ezt gyűlölik. Senki sem próbálja megérteni, elfogadást várni tőlük meg egyenesen osotbaság ostobaság. Ilyen az emberi mentalitás. Elváráros vannak és intolerancia a rossz irányba. Mindenki saját magát hiszi normálisnak és tényleg nem tudják elfogani, ha valami eltér.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a haverod váljon olyanná, mint mások, csakhogy ne bántsák. Mindig a kiközösítettekből lesznek normális emberek. Ők maradnak felszínes világukban és majd ha más helyzetekkel szembesülnek, ők lesznek azok, akik csúnyábban el fognak bukni, mint amekkora bukásnak érzi egy diák, hogy utálják. Én mindig is büszke voltam arra, hogy nem adtam be a derekam és nem változtam meg, hogy meg tudjak ilyen embereknek felelni. A haverodnak sem kell. Türelem kell, mert más nem segít.