Hogy lehetnék boldog?
Egész életemben (mostanáig) azt hittem, hogy a boldogság az anyagi dolgoktól függ. Rengeteget dolgoztam, hogy jó karriert építsek, hogy sok pénzt keressek, mert azt hittem ettől majd boldog leszek. Ha lesz nagy házam, jó kocsim, márkás ruháim, jó telefonom, stb.
Gyermekként átlagos körülmények között nőttem fel, nem voltam se túl gazdag, se túl szegény. Amire szükség volt azt mindig megkaptam, de annál többet nem nagyon.
Na, és most itt állok 29 évesen, egy jó karrierrel, sok pénzzel és nem tudom mit csináljak. Van házam, kocsim, telefonom, laptopom, jó ruháim, minden amiről úgy hittem majd elhozza a boldogságot. Utóbbi 5-6 évben túlsúlyos voltam, és nagy nehézségek árán sikerült lefogynom.
Szóval nem tudom mit kezdjek a pénzemmel.
Nagy kajálásokat nem akarok tartani, mert félek újra meghíznék. De tök jó lenne például, elmenni hétre wellnessezni, vagy megnézni a főbb európai nagyvárosokat London, Párizs, Madrid, Róma, Berlin, úgyis mennek oda fapados járatok. Annyira jó lenne, csak egyszerűen nincs kivel. Nincs se kapcsolatom, se barátaim, egyedül pedig nem akarok.
Szóval egyáltalán nem vagyok boldog, sőt leginkább úgy érzem, hogy romokban az életem. Én nem vágytam sok mindenre, egyszerűen csak boldog szerettem volna lenni.
És mostmár tényleg látom, hogy a pénz nem boldogít. Van pénzem bőven, és mit tudok vele kezdeni?
Nincs kivel elmennem egy moziba, beülni egy étterembe, elmenni színházba, wellnesshétvégére, nyaralni, síelni, stb.
Az az érzésem, hogy borzasztóan elrontottam az életem, és nem is tudom van-e innen egyáltalán kiút. Tényleg nem vágyom másra, csak olyanokra, akik szeretnek, olyanokra, akikkel végre boldog tudnék lenni.
Mit tanácsoltok, mit tegyek?
válasza:
válasza: válasza:Először is tanulj meg egyedül boldognak lenni! Különben másokra akarod alapozni a boldogságod, és az vagy csalódást fog neked okozni, vagy a többieknek lesz rossz, mert érzelmileg élősködsz rajtuk, sőt, még abba a hibába is belecsúszhatsz, hogy a pénzeddel sakkban tartod őket.
Szóval tanulj meg elégedettnek lenni egyedül.
Utána meg kezdj el ismerkedni. Nem akkora ördöngösség egyszer elhívni a kollégákat egy sörre/programra. Aztán legközelebb már hozhatják a barátaikat. Szép lassan lesz körülötted jópár ember. És aztán majd eljön a megfelelő pár is.
válasza:Segítsd a nálad elesettebbeket,szerényebb lehetőségekkel bírókat.
Tudod az olyanokat mint amilyen te voltál "régen".
Nem mondom, hogy miben és hogyan segítsd őket, azt majd te úgyis látni és megérezni fogod,hogy miben és hogyan kellene segítened.
Segítségedért ne várj közvetlen viszonzást, az majd jönni fog magától, hozza az élet.
válasza:Köszönöm!
Az a baj, hogy sose voltam egy túlzottan szociális, kapcsolatépítő típus. Talán mert sose mertem magamat adni. Mindenesetre kaptam néhány jó ötletet, ezt nagyo köszönöm.
válasza:Kérdező ez csak mellékes, de amúgy prograomzó vagy esetleg? Mondjuk kemény fizikai munkás feltételezem nem.. na mind1 is csak kiváncsiságból.
Én az ilyeneket nem értem, ez egyrészt nem valami hü de új-keleti dolog manapság, lásd: forever alone stb, kettő..
nekem is vannak ilyen ismerőseim, másfelől nekem se 3520 barátom van facebookon. De szóval, van pénzed karriered, stb és akkor itt vagy letargiában.. igazából ezt még azt mondom meg is érteném,, csak hát,, neked ez tényleg csak most kezdett el realizálódni vagy mi? Hol éltél eddig?
Vagy pont mostanáig úgy lekötött a munka meg minden, hogy észre se vetted milyen szar hogy nincs kapcsolatod?? Szóval én ilyenek max viccelődni szogtam a többiekkel [közbe meg mind sírunk belűl]. Meg 1-2 ismerősöd sincs? Senki? Családba se, 1 testvér se?
Szóval ja amit az első mondott : nagyon nehéz kitalálni tényleg,, meg ja a társkereső se rossz példa. Figyu pénzed kocsid van ez már eleve jó. Most már elvileg jól is nézel ki.. akkor meg...
Nem programozó, mérnök.
Eddig is realizálódott valamennyire, leginkább ezért is temetkeztem bele a munkába. Tulajdonképpen az az életem egyetlen területe, ami jól megy, ahol sikerélményem van, amit szeretek. Így leginkább ezzel foglalkoztam, és addig sem kellett a meglehetősen elrontott életemmel foglalkozni.
Csak egy ideje már kezd világossá válni, hogy ez nem mehet így a végtelenségig. Félév múlva 30 éves leszek, talán ez volt a fordulópont. Nem szerettek ugyanígy lenni és ugyanígy érezni 50 évesen is. Valamit szeretnék kezdeni ezzel, talán még nem késő elérni a boldogságot.
Testvérem nincs, 3-4 ismerősöm van, de ők nem barátok, csak ismerősök, vagy nagyon nagyon jóindulattal haverok.
Csak tényleg félek ismerkedni, félek hogy nem fognak elfogadni mások, hogy nem kíváncsiak rám, hogy nem akarnak velem lenni, az pedig fáj, ha úgymond "lekoptatnak".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!