Örök élet, vagy örök pénz. Melyik? És miért?

Nemrég kerültem be abba a szakaszomba, amikor a jelent annyira imádom, annyira boldog és elégedett vagyok az életemmel, hogy tényleg félelemmel tölt el a gondolata, a tudata, hogy ez egyszer véget fog érni. Nem akarom.

Ha az az örök élet egyben örök fiatalsággal is járna (mondjuk, testi fejlődésem megállna olyan 25-30 körül), plusz a szeretteim (párom, testvérem, szüleim, majdani gyerekeim) velem együtt szintén örökké fiatalok és élők maradnának, akkor nyilvánvalóan ezt választanám. De ezek nélkül semmi értelme nem lenne a dolognak, szeretet nélkül az élet csak... csak úgy valami. Nem boldog, nem kiteljesítő, semmi. A pénz meg gyakorlatilag mindent megad neked, de pont ezt az egy dolgot nem. Világot látni én is szívesen mennék... De kivel? Az élményeket meg kell osztani, és ha nincs olyan, akivel ezt szívesen megtennéd, én már nem is akarnám átélni.

Viszont az örök pénzzel sem biztos, hogy tudnék mit kezdeni. Végülis, ráhagyományozhatom a leszármazottaimra, az is valami :D

pénz

mert nem akarok örökké élni

Örök pénz.

Nekem 50 év is elég lenne.

Azt hiszem, bármelyiket ajánlanák föl, elfogadnám.

Az örök pénz is tetszene, mert hát nem akarok én annyi évszázadon keresztül élni, viszont ha azalatt a 80-90 év alatt megvan mindenem, ami kell, akkor az egy tökéletes élet lenne számomra. Beutazhatnám a világot, segíthetnék a rászorulókon, annyi könyvet és technikai kütyüt vehetnék, amennyit akarok, támogathatnám a szegény országokat, stb. Ha nem önzőn magamra költenék folyamatosan, akkor rengeteget tudnék alakítani a világon. Mert hát mégiscsak a pénz a mozgatórugója mindennek.

Viszont, ott az örök élet, ami szintén nagyon jó. Történelmi korok váltakozása és alakulása, egyre fejlettebb technika, egyre változó emberek. Nem tudom, hogy rá lehet-e erre unni. Mondjuk körülöttem mindig meghalnának a szeretteim, ami valljuk be, nagy sokk lenne. Egy emberöltőnyi idő alatt is mennyire fájnak a veszteségek!

Úgyhogy ja, hosszú és kimerítő válasz után az örök pénz mellett maradok.