Neked mennyire fontos az egy vitatkozásban, ami észérvekkel és logikus párbeszéddel való meggyözésről szól, hogy a vita-partnered hogy fejezi ki magát (pl. bonyolultan, fárasztóan vagy idétlenül) azzal szemben, amit mond?

Gyakran vannak olyan helyzetek, amikor olyan témákban vitatkozok valakivel(pl. chat-en), amibel egyértelműen nem értek egyet az ő véleményével, mégis abba a nehézségbe ütközöm, hogy ha bár a személynek van egy enyhén undok/fölényes hozzáállása, ami miatt nehezemre esik beszélni vele és kifejteni a konkrét gondolataimat, egy furcsa, és bonyolult témában, amit alapból nehéz lenne kiellemezni, és közben ő is azért viszonyul úgy a témához, mert bántva érzi magát. Abba a helyzetbe kerülök, hogy összezavarodom vele, mert egyrészt a bonyolult témában probálja kifejezni magát, és meggyöző lenni miközben (sajnos) engem elbizonytalanít a lekezelő hozzáállásával, és olyankor nem tudom hogy fejezzem ki magam.

De a lényeg, hogy amikor valami számomra teljesen egyértelmű dolgot szeretnék kifejezni egy embernek, akinek talán az egyetlen problémája, hogy időnként rosszmájúan viszonyul az ilyen vitákhoz, annak ellenére, hogy alapjábavéve értelmesnek hiszem, viszont volt rá példa pl. hogy valaki a szememre vetette írásban, hogy nem veszi komolyan, amit írok, mert (talán) helytelenül van kifejezve, helyesírási hibákkal, ami nála viszont rendben van, és számomra érthetetlen érvekkel ő akad ki rajtam.

Te már voltál hasonló helyzetben, amiben tulajdonképpen untál kifejezőnek lenni, vagy nem tudtál eléggé az lenni, miközben úgy érezted úgy érezted egy "kifejezőbb" másik emberen, hogy egyáltalán nincs igaza?(pl. egy konkrét téged érintő témában)