Mik az esélyeim egy élhető életre ha teljesen céltalan vagyok?
Lassan középkorú leszek és nem értek semmihez,nincs szakmám,nincsenek céljaim.
Nincs miért küzdeni.
Az iskoláról már lemondtam. Buta vagyok hozzá.Kézzel írni már nem is tudok szinte.Olvashatatlan.
Számolni,áhh,kisiskolások többet és jobban tudnak, mint én.
Különben sem küzdenék,mert nem hiszek abban, hogy elérhetem.Ha igen,hasznát sem veszem OKJ-s semmiknek.
Akkor meg minek nehézséget a nyakamba venni?
De a magánéletemben sincs semmi amit el szeretnék érni.
lefutni egy távot,izmot felszedni,csajozni és minél több nőt... még a szex sem érdekel.
Még vezetni sem tudok.
Mások meg tanulnak,terveznek,el akarnak valamit érni.
Beiratoznak a felsőoktatásba,pár hónapos tanfolyamra,éjszaki suliba,nyelvet tanulnak,stb.
Beteg vagyok? Nem normális?
Veszett fejsze nyeleként tekintek magamra !
Munkád van? Miből élsz? Hogyan tartod el magad? Az az életszínvonal elegendő? Nem szeretnél jobban élni?
A nők valószínűleg azért nem érdekelnek már, mert minden területen ahogy csak egy ember létezik, nullának érzed magad. Így önbizalom nélkül pedig a kisujjad se mozgatod meg az élvezetekért.
Mert félsz. Gyáva vagy.
Önsajnálgató, kietlen ember vagy? Nincs benned tűz, SEMMI iránt?
Ezzel fordulj egy pszichiáterhez. Meg kell keresni az okát annak, miért vagy ilyen. Ez nem egyszerűen annyi, hogy ilyen a személyiséged. Ez nem élet. Te nem élsz. Pedig sosem késő elkezdeni!
(Egyébként létezik valami, amire vágysz, van egy célod. Változtatni!!!!! Ha ez a felállás sem érdekelne téged, ha valóban közöny lenne benned MINDEN iránt, akkor ez a kérdés sem fogalmazódna meg benned, és nem írtad volna ki ide. Szóval, valami remény mégiscsak van! :) )
Igazad van. Sosem éltem igazán.
Csak kidobott éveim vannak.
Egyre kevésbé hiszek bármiben is. Főleg magamban és abban,hogy képes vagyok valamire is.Megtanulni,elérni.
A szerencsében még hiszek.
De olyasmiben amiért nekem kell tenni abban nem.
Az kudarcra van ítélve.
Értéktelen az életem. Még csak örömforrás sincs benne.
Úgy érzem kicsit már késő hanem túl késő.
Amit fiatalon nem éltem át az később már nem is élhetem.
A legértékesebb éveim mentek veszendőbe.
No jól van, de akkor ne azt akard megélni amit fiatalon elszalasztottál, hanem amit MOST kellene. Ne siránkozz a múlton, tekints a jövőbe és tedd szebbé az életed további részét!
Kezdj bele valamibe, valami új apróságba! Légyszives!!
Hihetetlen, de még mindig nem tudom mi az ami igazán érdekel. Ráadásul koránt sem biztos, hogy abból meg lehet élni.
vNem hiszek már abban, hogy meg tudnék tanulni valamit is az iskolában. Letettem a tanulásról.
A formális tanulás nem az én asztalom.
Nem hiszek magamban,a jövőmben. Ez az igazság.
Sőt egyre inkább úgy gondolom, hogy egy ekkora fordulathoz talán a külföldi lét adna nagy lökést,segítséget.
Csak hol kellenék nulla tudással?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!