Valami nagyon nincs rendben velem az utóbbi időben. Lelkileg nem vagyok rendben, mi vagy ki segíthetne?

Olyan problémám van, ami sajnos nem csak a lelki egészségemre van hatással, hanem szépen hassan felemészti az emberi kapcsolataimat is.

Fogalmam sincs, mikor kezdődött az egész vagy mi az okozója, de az a helyzet, hogy egyszerűen kiégtem. Semminek és senkinek nem tudok örülni. Egész bőven ki tudnám fejteni ezt az érzést. Én teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy elviselhetetlenül negtív lettem. Sosem voltam túl pozitív, de amit az elmúlt jó egy évben produkálok, az valami fenomenális. Csoda, hogy a környezetem csak most borította rám a bilit. Kb. minden mondatom úgy kezdődik, hogy nem akarom, nincs hozzá kedvem. Ma volt egy nagy veszekedés a párommal - rám zúdított mindent. Van amit jogosnak véltem, van amit nem. Többek között szóvá tette, hogy a barátaink panaszkodtak rám, hogy mindenhez negatívan állok, minden rossz, semmihez nincs kedvem. Elhagytam magam, meg is híztam picit - ez a rész nagyon rosszul esett, mert tudja, hogy tini korom óta szenvedek a súlyommal, szeretem a hasam, ez van.. de nem vagyok igénytelen, jól öltözöm, tiszta, ápolt vagyok csak nem épp 60 kg.. bár leszögezte, hogy szeret, de tudja, hogy utálom magam így, viszont nem teszek érte, nincs kitartás bennem - ez is igaz, persze egyből kiforgattam a szavait, hogy undorodik tőlem, szóval szó szót követett. A lényeg a lényeg, hogy tényleg nem tudok semminek örülni, és nagyon kevés dolog kivételével szibte minden és mindenki idegesít. A munkámat utálom, pedig abban tényleg jó vagyok, viszont folyamatosan csak az attrocitás ér (nem csak engem de én nem nem akarom hagyni magam) ez is egyszerűen felemészt, zavar, hogy nem keresünk annyi pénzt mint az ismerőseink, bár ők még a szülőkkel élnek, mi most költöztünk össze. Nem tudok éppen ezért az új lakásnak se örülni, pedig megszenvedtem érte. Egyszerűen semmi és senki nem dob fel, fáradt vagyok unott, szeretem a páromat, a családomat és a barátainkat, de sajnos ez sem eléggé motiváló. Mivel azt érzem, hogy minden téren sz.. vagyok, nem motivál semmi. A párom kritizál, a melóhelyen kritizálnak, mindenki szekál, hogy negatív vagyok és hiába mentem én el transzperszonális pszichológuson át a a kineziológushoz, az eredmény ideig óráig tart... gyenge ember vagyok, aki csak egy kolonc a környezetének ezek szerint. Szíve szerint bezárkóznék napokra és senki nem szóljon hozzám. Tisztában vagyok, hogy csak az igazat mondják, de nem tudom hol van a hiba forrása, mikor lettem ilyen ember, illetve mit tehetnék ez ellen.

Szívem szerint feladnám a küzdelmet, hogy ne legyen teher másoknak.

26L