Mennyire baj az, hogy se általános iskolában, se középiskolában nem tudtam kapcsolatokat kialakítani?

Mindkét helyen a megaláztatás, rosszindulatú pletykák áldozatává váltam, és akik nem bántottak lelkileg azok meg keresztülnéztek rajtam, szóval baráti kapcsolataim nem lettek.

És emellett középiskolában még a tanárokon is észrevettem ezt, hogy rám máshogy tekintenek, mint a többi diákra. Főleg 12. osztály fele haladva egyre lazábbá, közvetlenebbé vált a viszony a tanárok és diákok között, egyes osztálytársaim meg évfolyamtársaim simán el tudtak beszélgetni, poénkodni a tanárokkal, velem ez se így volt. Velem a tanárok is kettő kivételével mindvégig ugyanolyan ridegek maradtak, és csak akkor szóltak hozzám ha fontos.

Már nem járok oda se, megszabadultam mindkét helytől, de mindennek mi lehetett az oka?

Talán nem vagyok olyan vicces mint a többiek, nem történnek velem olyan vicces dolgok mert unalmas az életem. Zárkózottnak tűnhetek talán, viszont nem ez a probléma, mivel egy csomó emberrel megpróbáltam én barátkozni, mégse jutottam semmire. Szóval nem arról van szó, hogy elfordultam mindenkitől. Próbáltam én barátkozni, de még ennek is az lett a következménye, hogy csak röhögtek rajtam a hátam mögött meg pletykáltak.

19/F