Engem üldöz a szerencsétlenség, hogyan lábaljak ki belőle hogy elérjek valamit az életbe?

Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok, csak egy porszem vagyok a sivatagban.

Sorozatos kudarc ér évek óta.

Nem vagyok elég erős, elég elhatározott, gyenge nő vagyok.

Nem vagyok jó semmire, nem tudok felmutatni semmit amit eddig elértem volna.

Nincs házam nincsen autóm, nincsen semmim.

Van 2 gyerekem abból is csak az egyik él velem mert nem voltam elég erős harcolni érte.

Egy szánalmas alak vagyok.

Ki másznék a gödörből de nem tudok.

Nem tudom hol kezdjem.

Úgy érzem semmire nem vagyok felkészülve, lappangok mint egy betegség.

Telnek a napok és minden változatlan.

Lennének álmaim, de nagyon távoliak.

Egy magamnak való ember vagyok.

Mindig csak a saját és közeli rokonom érdekeit nézem.

Egész gyerekkorom egy versengés volt a testvéreimmel.

Ki a jobb ki az ügyesebb kit szeretnek jobban, én mindig a béka segge alatt voltam , nem tudom talán a természetemmel van valami vagy csak ilyen szerencsétlen vagyok.

Saját magam sajnálom hogy élek.

Mert még azt sem érdemlem meg.

Senki nem szeret úgy igazán.

Ha valaki volt ilyen helyzetben az leírná hogy mi történt utána, hogy sikerült elérni valamit?