Normális hogy 1 éve nem tudom túl tenni magam azon, hogy meghalt? Örökre szenvedni fogok miatta :, (?

Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy elfeledjem s elfogadjam azt hogy a kutyám, Cápi, halott. (A szüleim altatták el az állatorvossal, mert beteg volt... Ok. Ez tény, de biztos hogy még sokáig élhetett volna, mivel nem volt annyira beteg szerintem. Nagy a gyanúm, hogy a szüleim s az állat orvos azért "ölték" meg,-ugye mert ez gyilkosság!- mert anyám szerint nehéz volt az utcán sétáltatni(nagy testű boxer kutya volt),(meg azt is mondta hogy nem jo neki a ház hol lakunk-panel/berhaz) jó oké, nem jött ki a többi kutyával, meg nem tudta hogy kell viselkedni, de ez nem az ő hibája volt! Én számtalanszor mondtam, hogy szívesen sétáltatnám, de ő mindig nem-et mondott!Szóval tuti hogy ezért. Meg még az is felmerűlt bennem, hogy nem volt semmi állatorvos! Ugye anyáék akkor átküldtek minket a nagyszüleimhez, hogy ne lássuk hogy végeznek cÁpival... Eszembe jutott, mivan,ha nem is volt semmi orvos! Hanem ők maguk a szüleim végeztek Cápival! Megfolytották, vagy nem tudom na mindegy ebbbe most nem megyek bele, mert csak az én agyszüleményem lehet, valszeg. Szóval, megölték őt. Ez tény. Mert ha egy élőlény életét el vesszük, igazságtalanul, az ugye gyilkosság! Mértathatatlanul gyűlölöm a szüleim!(persze, van több ok is, de ez mindent tönkre tett bennem). Most tegyuk fel, ök mit szolnának ahhoz, ha én altatnám el őket!? Ha? Biztos nem lenne szerintük fair... Meghalt a kutyám. Ö tobb volt mint egy kutya. Ő olyan volt számomra mint az életem értelme... A szivem egyik fele... És amikor megölték őt, akkor... Akkor vele együtt egyrészem is meghalt... Hónapokon át sírtam, kértem hogy bácsak én halhattam volna meg helyette, öngyilkos gondolataim támadtak, elkezdtem vagdosni magam... Az utcán ahányszor megláttan egy kutyát, ott helyben sirvafakadtam... Ruhadtul fáj... Ha belegondolok abba, hogy halála napjan kint a teraszon, egy fekete zsákban várta azt, hogy eltemessék... És az , hogy ott van elásva azon a helyen(ahol már jártam is)... Lent a kukacos földben... Egy zsákban rohadva... És ki tudja, már hogy milyen... Mostanában, ahányszor csak eszembe jut, meglátok róla egy képet, vagy egy boxer kutyát...vagy ha szomoru zenét hallgatok, mindig ő jut eszembe, az emlékek... Amik miatt érdemes volt élnem... Azok a pillanatok, amik most rohadtul hiányoznak, amikor együtt szaladgáltunk, amikor mellete üldögéltem, amikor számtalanszor megölelgettem, amikor beszéltem hozzá, és ő közben a szemeivel válaszolt nekem... Még minden egyes pillanat, ami hozzá fűz, rettentően hiányzik... Azt kivánom bár csak valahogy vissza kaphatnám őt... Bár csak én haltam volna meg helyette...soha életemben nem szerettem még így senkit... Még a szüleimnél, családomnál,magamnál is jobban szeretttem őt! Ő volt a mindenem! Ő miatta volt értelme élnem! Mert ő mindig ott volt velem.... Ha szomorú voltam,megvigasztalt, ha boldog voltam... Ő mindig ott volt... Ő volt az egyetlen aki szeretett engem, és viszont... Bár mit megtennék azért hogy újra, legalább egyszer láthassam...de tudom hogy ez soha nem fog valóra válni... Ő volt életem egyik legfontosabb élőlénye... Gyűlölöm a szüleimet ezért... Őket nem érdekli az hogy mennyire fáj nekem... Ezért nem is mondok nekik semmit. Cápi halála után1/2 vagy 3 hónappal később már, új kutyát vettek!! Hogy lehetnek ekkora szemét rohadekok? (A mostani kutyavál már nem úgy viselkedek mint Akkor CápivaL, probálom nem megszeretni, ami eddig sikerrel jár, soha, egy kuyta sem fogja Cápit pótolni.... Egy se! Igy a mostani se!

Na, elnézést hogy ezzel fárasztalak benneteket, de mivel senki sincs akivel tudok a lelkibajaimról beszélni,így itt tudom elmondani, muszály volt ide kiönteni a szívem... A fájdalmam... Mindig egyedűl voltam, vagyok, emberekkel nem létesitettem soha kapcsolatot, Ő volt az egyetlen akit szerettek! Úgy érzem soha nem fogom túl tenni magam a halálán...örökre bűntudatom lesz miatta. Ti éreztetek már ilyent valaki halott iránt? Ahogy ezt irtam, nem nagyon tudtam vissza folytani a könnyeket, és kissé sirva is fakadtam, de legalabb egy kicsit megkönnyebűltem... Aki elolvasta, annak nagyon nagyon köszönöm! Helyesírási hibákért bocsánat, tabletről írok.

16/L.