Magabiztosság, úgy, hogy nem beszélgetsz gyakran emberekkel, míg ők egymással jól elvannak? Van ilyen?

Úgy gondolom, hogy van ilyen, vannak ilyen emberek, akik ha éppen nincsenek olyan társaságban ahol nem tud kikkel beszélgetni akkor sem érzi lekezelően magát

pl képzeld el, idióta gyökér fizikai munkás emberek között vagy akik egymással jól elbeszélgetnek, de mivel te "feljebbvaló" vagy ezért nem érzed magad szánalmasnak..

De ha állandóan csak azt hallod, hogy egymás között egyfolytában röhögnek, meg elszórakoztatják egymást, akkor egy idő után, te is be akarsz válni közéjük, akár csak minimális társalgás szintjén, hogy te se érezd magad levegőnek..és mondjuk állandóan leráznak, akkor mit csinálsz? Mindig próbálkozol? vagy is úgy képes vagy teljesen önmagad maradni, hogy nem szólsz hozzájuk, még ha kibeszélnek is, csak teszed a dolgot és élet az életed mikor nem kell velük lenned?

Mondjuk azt, hogy munkáról, vagy sulis szituációról van szó, tehát nem mondhatod azt, hogy lelépsz, és helyet váltasz