Mit tehetek ebben a kötött helyzetben?

Úgy érzem nincs életem. 18 éves vagyok, a szüleim szerint magamért felelek és csinálhatok bármit.

A baj gyökere az, hogy felnôttkorba lépésem elôtt anyámék erôs pórázon tartottak, nem mehettem elég gyakran barátkozni, bulizni, élni. Leültettek a gép elé és mivel kitûnô tanuló vagyok úgy gondolhatták mindenem megvan. Ez sosem volt igaz, de nem mertem elmondani és most már teljesen kiléptem a szociális életbôl. Ôket ez nem érdekli.

Mit tegyek? Nem merek kimozdulni a házból, félek, hogy elfogy a megtakarított pénzem és teljesen elfelejtenek.

Diákmunkát vállalnék, de az lerontaná a tanulmányi átlagom. Ettôl is félek. Mit tehetnék ebben a kötött helyzetben?