Miket hazudtatok eddigi életetek során? Sokat bántatok meg ebből?

Ugyan már, az emberek folyamatosan hazudnak.

Én egyetlen hazugságot sem bánok, mind szükséges ahhoz, hogy az életem a megfelelő irányba haladjon.

Például az öcsém gyerekkorában berúgta labdával az üvegház ablakát, majd azt hazudtam a családnak hogy én voltam. Nekem elnézték hisz kereső voltam a családi kassza szempontjából és amúgy is mindent én javítottam meg a háznál.

37/F

Apámnak hazudoztam tinikoromban: fiúkkal, szabadidőm eltöltéséről, iskolában kapcsolatban. Ő az a típusú ember, akinek mindegy, van-e rajtad sapka vagy nem: ha van, abba köt bele, ha nincs, akkor meg abba. Voltam hozzá őszinte, amikor feltártam neki az érzéseimet, gondolataimat, de nem érte meg, mert csak a kioktatás jött. Régen a matek egyeseimet titkoltam el előtte, most felnőttként pedig egyszerűen nem vonom be a magánéleti dolgaimba. Miért? Így védem magam.

29 N

Pl.

-szüleimnek hazudtam azt, hogy haverokkal megyek színházba, moziba, mikor egyedül mentem, mert folyton azzal piszkáltak, amikor nem haveroztam, hogy tuti azért van, mert kiállhatatlan hülye vagyok, és nincsenek barátaim (pedig volt, amikor csak utolsó pillanatban tudtam a lehetőségről, vagy olyan dologra mentem volna, ami mást nem érdekelt) én meg nem akartam ezen drámázást

-tanárnak hazudtam, hogy megbetegedtem, mikor elfelejtettem bemenni egy vizsgára, mert akkor csúsztam volna egy félévet

-sokaknak hazudtam arról, hogy mikor kezdtem el tanulni a vizsgáimra, mert többüknek hiába magyaráztam el, hogy olyan tárgyat, ami amúgy nem érdekel, és amúgy sem fogom használni, effektívebben meg tudok tanulni úgy vizsgára, ha csak 1 vagy 2 napot tanulok rá, mert jaj, azt úgy nem lehet, más 2 hetet tanul rá blablabla

-volt olyan gimiben, hogy nem mertem otthon elmondani egy hármast, és 2 héttel később volt, erre jóanyám bement balhézni ofőhöz, hogy mi az, hogy a kémiatanár ilyen későn adta ki a dogát... végül sikerült kimagyaráznom magam, de az elég meredek helyzet volt

-volt, hogy azt hazudtam valakinek, volt egy 3éves párkapcsolatom, mert cikinek tartottam (akkor még) bevallani, hogy addig nem volt senkim. (majdnem 22 éves voltam akkor)

-rengeteg olyan eset volt, amikor haveroknak füllentettem arról, jól áll-e nekik a ruha, nem viselkedtek-e gázul, mert tudtam, hogy azok a típusok, tapasztalatból, hogy ha megmondom nekik, akkor hisztiznek meg duzzognak (ilyenek voltak pl., hogy 20+ barátnőm elkezdte, hogy konferenciára kell mennie elegáns szerkóban, és erre hozott próbálni egy műbőr balerinacipőt zsinórmasnival meg egy zsebes nejlon-műselyem pólót... a cipőről virágnyelven sikerült lebeszélnem azzal, hogy egy szebbet mutattam, a felsőre valami alibidumát mondtam, hogy végül is egy blézerrel blablabla... de olyan is volt, aki elkezdett ilyen műcuki fintori pofákat vágni meg nyöszörögni meg morcizni, amikor egy színházi előadás után a kedvenc színésze nem tudott ottmaradni csevegni, aztán utána kérdezgette, hogy jajjj, ugye nem voltam gááááz?... ha azt mondtam volna, hogy de, ott ordibált volna a színház előtt... az más kérdés, hogy azóta már nem tartjuk a kapcsolatot, még ő akadt ki rajtam egy apróságon... de jobb is így, nem kell egy energiavámpír drámakirálynő az életembe)

Húúúúha, a legnagyobb hazugságom, hogy nem csaltam meg az exemet. Mert de. Már szakítófélben voltunk és kellett az lökés, hogy meg merjem tenni, mondván, ha erre képes voltam már tuti nem jelent nekem semmit. Persze a legjobb fiú barátommal történt. Azóta is barátok vagyunk, nem történt semmi több. Ebből adódóan hazudok, illetve elhallgatom az élettársa elől, aki mostanra az egyik legjobb barátnőm, hogy lefeküdtem a párjával. Persze nem kizárt, hogy tudja, lehet, hogy a barátom elmondta neki. Viszont ez így pont jó, mert az exemmel is baráti viszonyba maradtam, és ha most jó sok év után derülne ki, hogy hazudtam, (mert szakításkor rákérdezett), akkor már nem érdekelné, csak diadalmasan közölné, hogy ő tudta.

De más hazugságra egyáltalán nem emlékszem, mert alapvetően őszinte ember vagyok, de vannak dolgok, amiket jobb nem nagydobra verni :D

Viszont a nővéremnek folyton falazok! Többször megcsalta már a párját és mindig nekem önti ki a bűntudatát, én meg hallgatok, mint hal a szatyorban. Gyerekkorunkban egyszer ellopta a karácsonyi ajándékát karácsony előtt. Akkor is falaztam neki :D Szóval ilyesmik.