Mit tehet valaki, akinek semmit se ér az élete, erőteljes halálkedve van, és reménytelennek látja a jövőt?

"Mindennek, ami keletkezik, meg is kell szűnnie. Békéljetek meg ezzel, s minden gond elillan." - Buddha

Én is hasonlóan érzek sajnos. Van pár barátom, de sajnos barátnőm nem volt és előreláthatólag nem is lesz. :( Úgy érzem, hogy hiányzik valami belőlem, lehethogy egy megértő barátnő az. Az életre én kezdek felkészülni, próbálom tűrni a pofonokat amit kapok az élettől, de szerencsére pozitívan élek meg minden ilyen történést. Egy leckének tekintem amiből mindig le tudok valami következtetést vonni, és saját hasznomra fordítani, néha kevés, olykor több sikerrel. Néha teljesen elmegy a jókedvem, és minden baromságon filózok, kiakadok, szomorú vagyok, és ha ez nem lenne elég magamba folytom. Megesett már olyan is, hogy haverokkal szórakozóhelyen voltunk aztán tökre sz*r kedvem lett, senki sem értette miért. Van amikor magam sem tudom, hogy miért vagyok olyan amilyen.. Azt látom, hogy körülöttem, baráti körömben mindenki boldog, teljes életet él, semmi problémájuk. Ekkor elgondolkodok az én életem felett, hogy nekem miért nem ilyen? Tudom, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, próbálok is az ellen tenni, hogy másképp történjen az életem és ne sodródjak az árral, de néha olyan nehéz, hogy egyszerűen csak szomorkodni tudok... Néha gondolkodok az öngyilkosságon énis, de nagyon gyorsan elhessegetem a gondolatot, mert az lenne a legrosszabb választás.

Elnézést kérek, hogy untatlak itt a saját problémámmal, de muszáj volt leírnom. Hogy valami hasznosat is mondjak (ha tudok), akkor szerintem öngyilkosságra te se gondolj. Soha. Ha mégis, akkor azonnal foglald le magad olyan dologgal, amit szeretsz. Hobbi, filmnézés, olvasás, séta zenével, kocogás.. bármi... Biztos vagy abban, hogy nincs legalább egy haverod sem? Suliból sincs senki akivel úgy ahogy jóban voltál? Tekints vissza a kapcsolataidra, ha akad ilyen akkor keresd fel, hogy jó lenne haverkodni újra, beülni valahová beszélgetni.. Így talán kialakulna egy kapcsolat valakivel, és nem éreznéd ennyire elveszettnek magad. Az életre úgy próbálj meg felkészülni, mert fel kell, hogy te is mindent pozitívan fogsz fel és próbálsz a hibákból tanulni. Nem keseredsz el a magánytól, inkább megbékélsz vele, vagy próbálsz változtatni. Tudom, persze, könnyű mondani. Igen, de valamivel kell, hogy bíztassalak. Én nekem is nagyon nehéz, főleg a magány. De a fent említett idézet szerint próbálom meg felfogni az egészet.. néha teljesen megvagyok magam, kívánom, hogy egyedül legyek, van amikor meg elmegy az élettől is a kedvem mert egyszerűen megöl a magány..

19 évesen még nem ronthattad el úgy az életed, hogy ne állhatnál helyre, hisz a nagyja még valószínűleg előtted van.

Én ismerek valakit, aki úgy elfogad téged, ahogy vagy, és szeret: Isten. Tapasztalatból mondom, hogy teljesen helyre fogja állítani az életed, ha hozzá fordulsz. Én sokszor kívántam azt, hogy bárcsak meg se születtem volna, gondjaim voltak az emberi kapcsolatokkal is, úgy éreztem, hogy nem nekem találták ki ezt a világot. Aztán Istenhez fordultam, megismertem a szeretetét felém, és fokozatosan átformált. Helyreállított teljesen, most már szeretek élni, és van egy jó pár nagyon jó baráti kapcsolatom. Továbbra sem gondmentes az életem, de megtapasztalom, hogy a problémákban is mindig velem van Isten, és átsegít rajtuk.

Kívánom, hogy te is tapasztald meg ezt! Javaslom, hogy fordulj Istenhez, kezdd el olvasni a Bibliát, mondj el Istennek mindent, ami a szívedet nyomja, és meglátod, hogy segíteni fog.

Ha esetleg privátban megírod a lakóhelyedet, valószínűleg olyan közösséget is tudok ajánlani, ahol garantáltan nem utasítanak el, és lehet, hogy barátokra találsz.

Hidd el, hogy értékes ember vagy, céllal kerültél ebbe a világba, és Isten egy reményteljes jövőt szeretne neked adni.