Mit tennél, ha úgy éreznéd senkinek nem vagy fontos?

Szerintem nem azon van a lényeg, hogy másoknak számítasz-e..

Hanem az, hogy mi a véleményed önmagadról és, hogy egyáltalán magadnak számítasz- e bármit is..

Mindenféle képpen ajánlanék neked pl. olyan elfoglaltságokat otthonra, amik fejlesztik a személyiséged, elgondolkodtató és más világba emel, vagy épp kiemeli az életed pillanatait.

Hogyha megtalálod magad és elkezdesz egy kicsit jobban bízni önmagadban, akkor az látszik a megjelenéseden és ettől felfigyelnek rád. Észre fognak venni.

Úgy gondolom, hogy ha úgy érzed, hogy rád nem figyelnek oda akkor sokat vagy otthon. Tudom ajánlani, hogy kezdj el rajzolgatni, festeni, kezdj el tanulni valami hangszeren pl. gitár.. Írj naplót. Egy sajátot, amit csak magadnak írsz és regisztrálj egy blog oldalra. Kezdj el blogot írni, írd le a gondolataidat, azt amit remélsz az élettől a vágyaidat és a múltad a jelened fontosabb szakaszait.

Énekelj és olvass sok könyvet.

Az idődből kitelik és egyszerre töb dolgot is tudsz csinálni és össze is tudod kötni a dolgokat.

pl. regisztrálsz egy blog oldalra tanulgatsz gitározni és ritmusra ráénekelsz, a sok olvasástól megnő a szókincset akár saját dalt is írhatsz, ezeket a pozitív élményeket megoszthatod a többi emberrel a blogodon keresztül.

A lényeg a pozitív behatásokon van. HA festesz egy szép bögrét vagy eljátszod életed első pár dallamát megírod az első versed, elolvassák 10-20an a blogod. Az mind növeli az EGO-d amitől boldogabb vagy, többet mosolyogsz, nagyobb az önbizalmad. Ezt a körülötted lévők észre veszik és le akarják majd rombolni, ők lesznek a vetélytársaid.. De amikor felfigyelnek rád, akkor legyél velük közömbös de mégis mutass magadból egy keveset. ettől titokzatos leszel és még jobban érdekelni fogod az embereket.

Légy minden percben kreatív és nézz pozitív szemmel a világra.

Mosolyogj többet és rád találnak a barátok! :)

ezt érzem én is, pedig van barátom is (távkapcsolat, ritkán találkozunk, miatta szinte sehova se megyek egész nap beszélgetünk, kényes egy kapcsolat). Itt a környékemben élőkkel nem tudok annyira jól kijönni, hiába is próbáltam, nem megy:S nem tudok megbízni bennük, pedig van 2 bnőm is, akik mindent elmondanak, én nem tudom nekik elmondani a problémáimat, és nem is érzem hogy fontos lennék nekik. van két nagyon jó barátnőm, akikkel szintén msn-en beszélgetek nagyon sokat, az egyiküknek én vagyok az egyetlen olyan barátja akiben megbízik, érzékeny lélek, csak én értem meg őt ezáltal kialakult egy roppant bizalmas kapocs közöttünk, a másik bnőm is megért meg minden jól elvagyunk, mégsem érzem egyikőjüknél sem hogy fontos vagyok.

általában olyankor lepattintok mindenkit magamról és olvasom a twilight valamelyik részét, és egyre jobban rájövök, hogy mennyire hasonlítok Bellára, egyre több hasonlóságot felfedezve; annyi különbséggel, hogy nekem nincs olyan a hercegem, mint neki, aki mindennek ellenszegül csak hogy együtt lehessenek.

Én így érzek. Nincsenek igaz barátaim. Mások azt mondják rám, hogy népszerű vagyok az osztályban. Csak ennek a látszólagos népszerüségnek is van ára. Nincsenek igazi barátaim. Akiknek minden gondolatom elmondanám, akiket felhívnék, ha épp ahhoz van kedvem.

Nincs ilyen.

Tudom, hogy minden rajtam múlik, hogy bárki lehetne. Csak mégsem. Talán én vagyok túl furcsa. Nem tudom. Azt sem, hogy számít-e ez az egész.

Magamnak megfelelek, hol így, hol úgy.