Más is van itt, aki mindigis stréber jó gyerek volt, jó tanuló de feleslegesen?
Mindig keményen tanultam mert elvárták és nem szegültem ellen. Persze ha odafigyeltem órán, az nem volt elég, ha kétszer átolvastam az nem volt elég. Középiskolában nagyon sok időm elment a tanulással.
Sok dolog érdekelt (érdekel most is). Azt hittem, ha sokat tanulok, majd elvégzek egy egyetemet, akkor foglalkozhatok valamelyikkel az érdeklődéseim közül, letehetek valamit az asztalra. Nem világmegváltásra gondolok, hanem apró közvetett segítségen az embereknek, egy csapat részeként.
Mivel féltem az egyetemtől amiért nehezen ment a tanulás illetve nem tudtam választani az érdeklődési köreim között, büfészakra kerültem. Teljesen értelmetlen büfészakra.
A személyiségemből kifolyólag keményen tanultam a büfészakon is. Ott már könnyebben ment a tanulás, mert elkezdtem fejleszteni a tanulási módszeremet is, de azért még mindig sok idő ment a tanulásra.
Most úgy érzem, mindhiába.
Nem látok semmi jót abban, hogy ennyit tanultam.
A tanultak nem hasznosak, még egy beszélgetés során se kerülhet elő olyasmi témaként. Szépen elfelejtem és ennyi.
Valószínű egy OKJ szakmával fogom keresni a kenyeremet.
Ami azt illeti, hogyan tanulok:
Mindent megpróbálok megérteni, amit abszolút nem megy, azt lerajzolom.
Mindent megpróbálok elképzelni, hogy a való életben hogyan működhet, hogyan nézhet ki, próbálom keresni az összefüggéseket és a "miért"-eket.
Színeket használok.
Számomra logikus, jól követhető vázlatokat csinálok.
Igyekszem minden szövegben a kulcsszavakra vadászni.
Igen, nem feltétlen kell egyetértetni velem. Én most fejeztem be egy ezzel foglalkozó "személyiségfejlesztő" könyv olvasását pár hete. Kezdetektől alkalmazom az ott olvasottakat, jegyzetet is készítettem a fontosabbakról. Azóta kristálytisztán látom a célomat, tudom mi a dolgom, azt is tudom mit kell érte tennem, milyen áldozatokat kell hoznom. Rájöttem, hogy mik a gátlásaim és félelmeim. Ezeket nagyon nehéz leküzdeni, de apró lépésekkel kezdem, foglalkozok velük.
"akkor semmi szociális életem nem lesz" hát igen, sajnos megvan az előny és a hátrány is. Az előny az, hogyha eléggé kitartó vagy, megvagy szociális élet nélkül huzamosabb ideig, akkor lehethogy sok pénzt kereshetsz az adott szakmával. A hátrány pedig az, hogyha csak a szociális életre fókuszálsz, akkor a karrierednek lőttek. Valahogy egyensúlyba kell helyezni a dolgokat. De ezeket csak is TE tudod magaddal tisztázni, hogy mi a jó neked. Sok embernek nincs célja és csak sodródik az árral, azt sem tudja mit kéne tennie. Én is ilyen voltam, mindig másokra hagyatkoztam, amióta alkalmazom a technikákat a könyvből mintha nem lenne semmilyen lánc ami visszatart, szabadon gondolkodom, bármilyen helyzetben találok megoldást.
"Egyébként felsoroltam egy csomó pozitív dolgot is magamról, mégis arra koncentráltok, ami negatívumot írtam."
Egyszerű, de nem könnyű: koncentrálj a pozitívumokra. Semmit nem ér ha a negatívumokra koncentrálsz. Fogj egy darab papírt és írd le, hogy milyen szeretnél lenni. Komolyan, hatásos. Én ezt célokkal csinálom, minden reggel ébredés után összefoglalom a legfontosabb céljaimat. Tervet eszelek ki, új ötleteket annak érdekében, hogy mit tudok tenni.
Nincs értelme barátok nélkül karrierbe vágni.
Tudom, csak "bulizni" se megoldás.
Az egyensúly a jelenlegi büfészakom.
Következtetés: nem akarok egyetemre járni, miután ezt befejeztem.
Az a gond, hogy a kétkezi dolgok nem érdekelnek, ami megy, nem érdekel. Nem tudnék napi nyolc órát kézműveskedni, "barkácsolni". :/
Annyira jó, hogy kérdezek, hogy valamit elb*sztam, hogy lépjek túl rajta erre válasz: igen, elb*sztad, tudnod kellett volna, hogy nem így kell....
Szóval "kedves" utolsó, mi is volt a szándékod a válaszoddal???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!