Miért ilyen az értékrendem? Miért csak az tesz boldoggá, ami drága, vagy illegális? Ez már nem változik?

Most olvastam egy hasonló idézetet és ez rám tényleg igaz.

Pl. kiborultam, mikor megtudtam, hogy Karácsonykor muszáj Magyarországra jönnöm, ha nem akarok egyedül lenni. Utána az még jobban betett, mikor anya szólt, hogy mamáéknál leszünk, vidéken. Semmi öröm nem volt bennem, hogy láthatom azokat az embereket, akiket több, mint fél éve nem láttam. Most is bent ülök a szobában, azt hiszik, hogy alszom csak azért, hogy ne kelljen kimennem.

Akkor vagyok a legboldogabb, hogyha pénzt költhetek. Mikor megépült a gardróbom és pakoltuk be a dolgaimat, úgy éreztem, hogy nekem a mindenem az a szoba... Vagy teljesen euphorikus érzés jön rám, amikor használom a kártyám, vagy elindulok egy buliba.

Tudom, hogy ez nem normális és nem kell ezért bántanotok.

Valaki volt már így? Hogyan változott?