Mi következzen?

Attól még, hogy megoldottad, nem biztos, hogy kell lennie benned bárminek is. Mármint érzelemnek.

Azt gondoltad, hogyha majd megszabadulsz a rossztól, kizárólag jó lesz benned? Hogy a rossztól való megszabadulás az a lehető legjobb dolog, és annak örülni kell? Nyilván örülni kell, de az alapállapot az, hogy nincs Benned sem rossz érzelem, sem jó.

Kiűzted a rosszat, szerezned kell jót.

Kiűzted a feleslegeset, a fájdalmakat, most persze, hogy nincs Benned semmi, éppen ezért töltsd fel magad a jóval, most már van hely hozzá.

Az, hogy sokszor nem szereted, amit látsz másokban, örökké így lesz. Mindig lesz rossz és jó. Arra ügyelj, hogy a rossz legyen rajtad kívül, és a jó Benned. Ennek hatásában a környezeted is jobb lesz, megjavíthatod. Ha valóban jó szándékod van és jó érzelmeid. (a jószándékot nem úgy értelmezem, hogy eddig netán rossz szándékod lett volna)

Mindennek a színe a Te hozzáállásodtól függ.

Először is, élsz. Vedd figyelembe és értékeld ezt át. Az élet egy csodálatos dolog, végtelen sok lehetőséggel. Nem viccelek, végtelen sok lehetőséged van. Semmi sem biztos, de nincsen lehetetlen. : ) Teljesen szó szerint. És gyönyörű az élet. Ezt annak tudatában mondom, hogy van, ahol épp ölnek, erőszakolnak, éheznek, kínoznak, gúnyolnak, ütnek, tépnek, pusztítanak, sírnak, ordítanak. Nagyon abszurdan hangozhat, de ez is hozzátartozik az élethez, csak ez az érem másik oldala, így lesz teljes a dolog. Sajnos.

És, ha az életen elgondoloztál, az adott környezeteden (az egész világon, most, 2014 végén), akkor már mindenen eltűnődtél. Nagyon fontos tanácsom még, ami nekem mindig rengeteget segít, bár néha magányba taszít, hogy egy kicsit felülről láss mindent. Mondhatnám, egy Földön kívüli személy által, lebegj az űrben, és nézz le a bolygóra, az emberekre. Ugye tudjuk, hogy néha minden megváltozik, ha objektíven szemléljük a dolgokat, egy másik nézőpontból.

Ha én kicsit fentebbről figyelek, magabiztosabb vagyok, átlátok mindent, és máris nem érzem azt, hogy egy vagyok a sok közül, hiszen mindenki ember itt, és hiába vannak társadalmi és képességbeli különbségek, MINDENKINEK UGYANANNYI JOGA VAN. Igaz, ezt a népesség 90 százaléka nem tudja. És mindenkiben UGYANANNYI LEHETŐSÉG VAN. Tehát végtelen. Mert az ember ilyen, egy csodálatos lény, a legrosszabb tulajdonságaival együtt.

Viszont sokszor pontosan amiatt érzem magányosnak magamat, mert a többiek is csak emberek.

Mindegy, most eléggé elkanyarodtam, és kicsit feleslegesen írtam. De nem baj.

Mit értesz pszichológiai irány alatt?

Hogy hogyan dobhatnád fel a napjaidat? Emberek, természet, új dolgok. Stoppolj. :D

Például én nagyon szeretek írni. Ha már régóta írok egy cselekményfonalat, és kezdem elveszíteni a lelkesedésemet felé, vagy kezdem megunni, akkor hirtelen váltok egy teljesen oda nem is illő történéssel, amitől újra kedvet kapok. Olyan ez, mint az élet. :)

Ja értem, tehát hivatásra gondolsz.

Hát, akkor jó ötlet, ha érdekelnek mások gondolatai. De önmegvalósítás, önismeret céljából talán nem ez a legjobb út. Mindenestre izgalmas és ilyenen már én is gondolkoztam. : ) Mondjuk azt vettem észre, hogy sokan mennek ilyen irányba tanulni.

Szerepszemélyiség? Mire gondolsz?

Én arra gondoltam, hogy Te törekedj arra, hogy a lehető legjobb legyél. Ne legyél haragvó, gyűlölködő, sértődő, irigy, kapzsi, bosszúálló, felfuvalkodott, stb. Legyél kedves, megértő, türelmes, szeretteljes, elnéző, stb.

És igyekezz minden rosszat (akármilyen rossz, negatív érzelmeket, depressziót, a rémálmokat, a gyűlölködést, a pánikot, a nyugtalanságot, akármit, ami rossz, ami fáj, ami lefelé visz, és elveszi az energiádat, megmérgez) eltávolítani magadtól, hogy Benned ne legyen rossz, csak (de nyilván lehetőleg ott sem jó, de hát arra már Te nem lehetsz hatással) kint, Rajtad kívül, a világban. De, ha Te a lehető legjobb életet éled, akkor bizonyos mértékben a környezeted is jó.