Miért vagyok annyira lusta, hogy ezt a kérdést sincs kedvem megfogalmazni?

" Miért vagyok annyira lusta, hogy ezt a kérdést sincs kedvem megfogalmazni? " - Ez humoros volt :-)) Meg amúgy az egész kérdés is.

Oké, humortól eltekintve, van valami magyarázata annak, hogy ez a jelenség manapság egyre gyakrabban észrevehető az embereknél.

Az nem megoldás, hogy rámondjuk a fiatalokra, hogy " te egyszerűen ostobák vagytok " , mert habár egyeseknél igaz is, keresni kell elsősorban az okot, amiért ezt az irányt vette fel a társadalom.

Véleményem szerint több dolog is közrejátszik, az életstílus legapróbb részleteitől egészen az elvontabb, magasabb rendű mentalitásokig - sőt, ez a kettő kapcsolatban áll egymással és folyamatosan befolyásolják egymást. " Ahogy élsz , annyit érsz. " , a Tankcsapda szavaival élve.

A valóság viszont abban érdekes, hogy nem mindig az ostoba emberek ülnek otthon és az intelligens emberek dolgoznak. Van, hogy a szerepek épp megcserélődnek és kérdés az, hogy mi van ekkor ?

Mitől van az, hogy például te is, aki már a kérdésednél fogva is látszik, hogy nem vagy ostoba ( mert ha az volnál, akkor nem is tetted volna fel a kérdést ), mégsem élsz úgy, ahogyan azt az eszed engedné ?

Itt van az a pont, amelynél mindenkinek magába kell néznie. Az egyik legnagyobb igazság ebben az életben ( és minél inkább gyakorolni fogod, annál inkább ráfogsz jönni ) az az, hogy TE TUDOD, vagy ahogyan egy könyv címe mondja: „ Ha meghallgatnám magam, akkor megérteném magam. ”

Van az emberekben egy furcsa kapcsolatvesztés önmagukkal. Nem is veszed észre mikor, nem is veszed észre mitől, de egyszer csak elveszíted azt a rezonanciát saját magaddal és már nem vagy igazán tudatában annak, hogy mit miért csinálsz és egyáltalán mit akarsz az életben. Aztán idővel, ha egyáltalán tudatosul benned ez az elszakadás saját magadtól, akkor elkezdhetsz újból foglalkozni magaddal és rájöhetsz olyan válaszokra, amelyek annyira mélyen vannak elásva benned, hogy nem is fognak soha a felszínre kerülni akkor, ha nem akarod azt. Bár nem vagyok Freud kedvelő, de egyetértek abban, hogy az emberek többségének vannak elfojtott dolgai; olyanok, amiket még saját magadnak sem vallanál be, mert egyszerűen valahol érzed te azt, de nem akarod tudni, és ez mindenkinél más módon nyilvánul meg: van, aki harsány és ok nélkül agresszív, van aki csendes és érdektelen ( mint például te ), van aki álmodozik, van aki szenvedélybetegségbe menekül, stb. – De a forrás mindenkinél ugyanaz.

Az önreflexiónak ezért van értelme, mert rájössz arra, hogy igazából kinek tartod magad és milyen szerepet akarsz elfoglalni ebben a világban, majd miután minden leülepedik és tiszta fejjel kezdesz gondolkodni, akkor ez a krónikus motivációhiány és lustaság el fog múlni – nem azért, mert ráerőszakolod magadra, hogy elmúljon, hanem egyszerűen azért, mert az elméd elfogja ezeket engedni –> rá fog jönni arra, hogy élni jobb érzés, mint nem élni.