Problémát jelent az emberkerülés? A visszavonult életmód?

Nem érzem magam betegnek, sem depressziósnak, lehangolt sem vagyok, teljesen boldog, és elégedett. A környezetem vádol, hogy valami gond lehet, mert emberkerülő lettem. Munkám is itthon végzem ( szerencsére ) és csak a legközelebbi barátaimmal és hozzátartozóimmal kommunikálok személyesen. Emberkerülésem abban is megnyilvánul, hogy a közösségi élet egyáltalán nem vonz, sőt határozottan zavar még az is, ha tömegközlekedés alkalmával sok ember vesz körül. Nem érzem kórosnak, a tanácskérésem azért történik, hogy miként értessem meg a környezetemmel, hogy én csendes elvonult, meditatív állapotban érzem jól magam? Hogy fogadtassam el, mert mintha a falnak beszélnék. Soha nem unatkozom, mindig van feladatom, egyszerűen csak az elviselhetetlen, hogy bele kell kényszerülnöm olyan emberi játszmákba és kommunikációba, ami nem köt le, bosszant, és kíváncsi sem vagyok. Az ismerőseim, és - akár szomszédaim - is nehezen viselik az elutasítást, és valaki mindig rám akarja erőltetni magát. Évekig lelki-szemetesláda voltam, és őszintén megvallom, semmiféle személyes kontaktusra nem vágyom. Volt valaki hasonló helyzetben, úgy hogy nem kellett magyarázkodnia? Köszönöm a válaszokat.