Hogy tudnék változtatni a túlzott önérdekűségemen és azon, hogy könnyebben észrevegyem ha megbántom a barátaimat?

Az a nagy helyzet (L/14) hogy beszélgettünk mostanság sokat a barátnőimmel (hárman állnak közelebb hozzám, velük).

Sok kis apróság volt amiket elkövettem, leírok pár példát:

PL az egyik barátnőm (aki legközelebb áll hozzám) most cserélte le a szemüvegét kontaktlencsére. Én pedig mondtam neki, hogy szerintem a szemüveg részben jobban áll neki, és hiányzik az arcáról, ad egy kontúrt neki.

Na, ezt részben jó indulatból mondtam de részben önzőségből.

Azt kell tudni róla, hogy baromi szép lány, baromi jó alakkal, de eléggé önbizalomhiányos... És én mellette finoman szólva gyereknek nézek ki, röhejesnek, (hosszú, szőkésbarna haj, hibátlan bőr, jó alak, ezzel szemben nekem rövid barna hajam van, néha, de akkor elég sok pattanás/miteszer az arcomon, több kiló is vagyok, és hozzá képest lapos.. szal amíg ő kinéz vagy 16, 17-nek, addig én 11-12-nek is épphogy.)

Még annyit kell tudni, hogy amíg én közvetlen vagyok, kedves, bírom nagy a társaságokat, addig ő ennek eléggé az ellentettje.

Így épphogy tudom ellensúlyozni a bensőmmel, amit a külsőm úgymond elvesz. És amikor ő ki van festve, nincs rajta szemüveg, akkor én mellette eléggé eltörpülök stb.

És én akaratlanul is önérdekűségből mondtam neki párszor, hogy azért hiányzik róla a szemüveg.

(hozzá kell, h tegyem vele és nélküle is szép)

És közben meg örülök, hogy ő örül, de igazából nem így van, hogy csak szemüveg nélkül néz ki jól.. és nem hiszi el.

És amikor ő ezen agyal sokat, és rosszul érzi magát egyrészt zavar, hogy rosszul van, másrészt el kezdek gondolkodni, hogy akkor én mit mondjak, hisz hozzá képest elég selejt vagyok és (megint itt az önérdekűségem) hiába próbálom győzködni, hogy igenis jól néz ki, nem hiszi el. És részben azért győzködöm, hogy én jobban érezzem magam.

És igazából ő ezt tudja, és egyértelmű. hogy rosszul esik neki.

Az egyik. A másik, hogy őt és a második barátnőmet elég sokat bántják az olyan osztálytársaink, akik nem ismerik őket és csak a felszínt látják, amiből nekik az jön le, hogy... nos plázacicák.

És szapulják, és megszégyenítik (akiről elsőnek írtam, egy évfolyammal fentebb járók is megbántották, piszkálták, csúnyákat mondták rá) és nem tudom azokat az embereket utálni. O.O Nem tudok rájuk ferdén nézni, nem tudom őket elkezdeni szidni, mert, zavar ugyan, hogy a barátaim rosszul érzik magukat, de nem tudok mit kezdeni amazokkal akik a felszín alapján így vélekednek róluk. Egyszerűen teljesen semlegesek feléjük a gondolataim.

Szerintem egyébként eléggé értéktelenek, és annyit se érnek, hogy szidjam őket. De, egyik barátnőm meg azt mondta, hogy ő nem bírná ki, ha az ő LB-jét szidnák.

És utálná azokat az embereket.

És én még ezzel is úgy vagyok, hogy azok az emberek akik azt aki a legközelebbi barátnőmet bántják (és egyébként elég fontos nekem) de velem normálisak, és kedvesek, stb azokkal én is így vagyok. És hiába okozhattak kettő barátomnak rossz estét, ha velem jófejek, akkor nem tudom őket utálni. Tegyük hozzá, h az iQ-juk sincs a toppon.

De elméletben az volna a normális,ha én ezeket az embereket szívből utálnám, mert bántották a barátaimat, vagy mi. És én nem így érzek.

Vagyis szimplán saját érdekeim nézem, és nem tudok mit kezdeni ezzel. Gondolom én.

És az is eléggé rossz, hogy kisebbségi érzésem van mellette, (aki legközelebb áll hozzám) de a másik két barátunknak nem. Ők nem foglalkoznak azzal, hogyha mennek az utcán, elsőnek őt bámulják meg a srácok, őt választanák, stb. És közben nem tudom, engem zavar.

És rossz kedvem lesz ettől, és akaratlanul is flegmázok azzal a barátnőmmel, aki legközelebb áll hozzám mert őt nézik meg a srácok, és nem engem.(remélem még nem zavarodtatok bele)

És közben tudom, hogy nem ez a helyes, és, hogy nem tehet róla, de akaratlanul ezt érzem, és azzal nem tudok mit kezdeni.

És ez is eléggé önérdekű szerintem, de közben nem nagyon tudom hova tenni, hogy egy pillanatra látott vadidegen véleménye vagy gondolata miért számít. Nem igazán értem, talán versenyt csinálok belőle, vagy passz.