Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit csinált? Hogyan oldotta meg? (bővebben a leírásban! )

Két és fél éve egy fiú miatt kezdtem el a jelenlegi hobbimmal foglalkozni, ami korábban nem érdekelt, és ez által ismertem meg a jelenlegi barátaimat (a fiúnak akkor már az volt a hobbija évek óta, és sok közös barátunk lett). Bár mindig kedvesek voltak velem, és többnyire számíthatok rájuk, nem érzem, hogy igazán közéjük tartoznék. A sráccal már néhány hónapja mindennek vége lett, és eléggé bunkó volt velem a végén. Amíg szerelmes voltam, foggal-körömmel ragaszkodtam a közös hobbinkhoz és más dolgok nem is érdekeltek igazán azon kívül. A korábbi hobbijaimat és érdeklődési köreimet mind feladtam, a korábbi barátaimmal összevesztem miatta. Most úgy érzem, nem is érdekel igazán, amit együtt csináltunk, és hiányzanak a korábbi dolgaim. Bizonytalan vagyok, hogy mit tegyek, mert szeretném abbahagyni, de annyira a komfortzónám lett az elmúlt kettő és fél évben, hogy nem tudom, mihez fogok kezdeni nélküle. A régi barátok már nincsenek meg, a régi hobbikat egyedül nem merem újrakezdeni, a jelenlegi barátaim pedig félek, hogy elfordulnak tőlem, ha felvállalom, hogy a csalódás után visszatértem a régi értékrendemhez. Szeretem a barátaim és örülök, hogy számíthatok rájuk, én is igyekszem segíteni nekik, amiben tudok, de mégse érzem úgy, hogy különösebben kötődnék hozzájuk. Nem tudom, hogyan cselekedjek, nem tudom, tudok-e a barátja maradni olyan embereknek, akinek más az értékrendje, mint nekem. Ki merjek lépni hirtelen a jelenlegi komfortzónámból vagy szépen, fokozatosan távolodjak, esetleg maradjak benne? Úgy érzem, megjátszani az egyetértést nagyon felmorzsolna.

Szeretnék tanácsot kérni és lehetőleg kapni is olyanoktól, akik már voltak hasonló helyzetben. Előre is köszönöm az összes igényesen megfogalmazott, segítő szándékú választ!