Mit tegyek? Úgy érzem, nem bírom tovább.

Szia!

Próbáld kibeszélni ezt magadból, minden, ami bánt, legyen az AKÁRMI. A beszélgetés segít, igaz nem az anyagi helyzeteteken, de rajtad szerintem biztos. :) ha van kedved, akkor írhatsz nekem, és beszélünk. Jó éjt! Kitartás.

Az, hogy az egyik szülőnek kicsit elmentek otthonról, már elég felnött vagy ahhoz, hogy tud, ezt a saját életedet nem kellene befolyásolnia ilyen szinten.

Érzelmileg el kell szakadnod tülők, hogy ki tud alakítani a te egyéniségedet, önbizalmadat, ne függjél azon, hogy az apád már megint miket mondott.

Tanuljál, tegyél meg mindent abba a reményben, hogy neked jó sorsod lesz, és állásod.

Ebbe kellene energiát fektetni, és nem azon, hogy az apád hogy viselkedik, még jóhogy nem akarod neki előírni. Szabad akarat van, úgy teszi tönkre az életét ahogy akarja.

Neked is szabad akaratod van, vagy sírsz velük, azt mondogatva, hogy ezt nem bírom tovább, vagy elhatározod, hogy a lelkedre nem lesznek már ilyen nagy hatással. Magabiztossá válsz, és felépíted az életedet.

Választás a tiéd.

De persze mindig könnyebb a szülőket hibáztatni.

Minden családban vannak problémák, de ha ez határozza meg az életedet, akkor soha nem tudsz rajtuk felül kerekedni. Mersz kilépni komfort zónádból?

Mersz kockáztatni?

Mersz pozitívan gondolkodni a jövödről?

Ennek érdekében mindent megteszel?

Vagycsak a szülőket hibáztatod. Hidd el, ők se ilyen sorsot képzeltek saját magunknak. Nemhiába fáj a lelkük.