Mit tegyek, hogy normális életem legyen és ne egy fantázia-világban éljek?

Egyébként szerintem azzal az ég világon semmilyen probléma nincs ha szereted a fantáziavilágot, szeretsz sorozatokat nézni, követni a színészeket stb. Kétlem, hogy ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben szakítanod kellene minden efféle hobbiddal. Persze az ember érzi amikor túl sok, amikor másra is vágyik. Az biztos hogy egyszer-kétszer kell erőltetni azt, hogy most nem nézek, most csinálok valami mást de ezt szerintem inkább akkor amikor már kifele jövőben vagy a dologból és nem akarsz 1 méter sem visszacsúszni. Értsd ezalatt hogy a problémák kiindulópontja máshol van, ha ezt az egészet elvennék tőled akkor hirtelen jobban lennél? Vagy rá lennél kényszerülve hogy mást csinálj és emiatt előbb vagy utóbb jobban lennél? Ez szerintem nem így működik.

Egyszerűen ahogy jobban leszel és csinálsz más dolgokat úgy fog csökkenni az idő amit rá szánsz/szánhatsz. De most csak azért mert idősebb vagy szerintem ugyanúgy elbűvölhet mondjuk a Game of Thrones világa. Sőt nekem is nagyon kedves témáim tudnak ezek lenni (bár én jobban szeretem a filmeket).

De ahogy a hipnoterápiánál is írtam, szerintem mindenről amiről itt van szó, az egész kérdésedet is megoszthatod a pszichológussal. :) Tudod sokszor az, hogy csak beszélsz róla már sokat segít, az is remélem hogy kiírtad már sokat segített.

Bár nem ismerlek van egy olyan megérzésem hogy azért már megtettél egy utat és amit már írtam, hogy talán egy kicsit türelmetlen vagy, látod már azt amit el szeretnél érni, ahova szeretnél fejlődni de van az útban még egy két akadály amit nem lehet megkerülni.

A másik meg hogy gondolom azért a barátnődet is rá lehet venni néha egy-egy sorozatra, vagy ha te is bírod a filmeket is akkor arra. Ha mást nem akkor néztek Szex és New York-ot. :DDD

Közben meg te is nyithatsz felé az ő dolgai felé, nem kell hogy érdekeljenek annyira inkább csak maga a társasága. Az lehet annyira jó hogy meghallgasd, hogy elmenj vele akárhova nem?

Persze nem tudom hogy te ezt tudnád e élvezni, de ha megengeded akkor leírom a saját tapasztalataimat, amihez lehet hogy hasonló vagy, lehet hogy totál ellentéte :))

Szóval van egy lány barátom és régebben, amikor elmentünk valahova, akkor mindig hallgatnom kellett, hogy ez a kedvenc kávézója az a második kedvenc kávézója, az a kedvenc sütise, az a kedvenc könyvesboltja és azt hittem hülyét kapok. Most viszont egész egyszerűen más.. élvezem a társaságát, azt hogy sokszor képes órákat mesélni.. pedig egyáltalán nem kezdtem el érdeklődni az ő dolgai iránt, a múltkor pont mesélt is a utazásokról (amit szintén imád) és hogy van valamilyen csávó aki volt valahol sokat és van egy órás beszéde amit ha érdekel elküld én meg kerek perec mondtam, hogy hát nem. A lényeg, hogy hiába vagyunk nagyon mások, sőt hiába vagyok más mint az a közeg amiben vagyok és úgy általában az emberektől mégis tudok találni közös hangot, mégis tudom élvezni a társaságukat. És ehhez sem ők nem igazodtak hozzám sem én hozzájuk.