Miért élek meg akkora stressznek hétköznapi dolgokat? Pl, ha valakiből látom, hogy nem tetszik neki az én véleményem
Vagy, ha egyszerűen magamra maradok 1-2 óráig miközben körülöttem sokan beszélgetnek, meg röhögcsélnek..
ma is ez volt, és már legalább 10 éve küzdök ezzel, nagyjából 10-11 éves korom óta, amikor beindult az osztálytársaimnak az egymáson való röhögés iránti vonzalma, elzüllés..ezeket én olyan szinten magamra vettem, hogy szó szerint 2-3 év múlva már észre is vettem magamon, hogy nincs is barátom, utána elfogadtam a tényt, hogy minden ember ilyen, majd 5-6 év után találtam egy barátot akivel máig is nagyon jó a kapcsolatom, de új emberekhez való közel kerülés nem megy
ilyen kis dolgok miatt nem tudom senki iránt azt érezni, hogy valamilyen szinten haverok lehetnénk..
az önbizalomhiánynak nem igaz, hogy az az egy módja, hogy az ember színészkedik?
kell lennie másnak, de mi?
21f
válasza:Mert ezek a hétköznapi dolgok bizony komoly stresszforrások. Mindenkinek van igénye szociális kapcsolatokra, megértésre, bizalomra.
Amint leírtad, ezekben neked nem nagyon volt részed (max családtól, de az nem ugyanaz). Az iskolai bullying bizony komoly sebeket hagy az emberben, amiken tovább kell lépni.
Engem is elég sokat piszkáltak anno, a mai napig reflexszerűen elönt a gyűlölet bizonyos mondatok, viselkedésminták hatására. azonban tudom ezt kezelni, mind önmagamban mind mint a gyerekek közti moderátor.
Nem tagadok le semmit, de nem is megyek neki habzó szájjal a gúnyolódó tízévesnek... Pontosan tisztában vagyok vele, hogy mi mért van rám ilyen hatással, látom az összefüggéseket, és igyekszem újraírni a régi kódolást.
Az a paranoia, hogy a körülötted távolabb beszélgető emberek téged beszélnek ki, valós tapasztalatokra épül. Ez egyértelmű eszköz a szociális kiközösítés demonstrálására, amit a gyerekek előszeretettel használnak. Felnőtkorra ez rögzül, épp úgy ahogy a bántalmazott gyerek a felemelt kéztől felnőtt fejjel is elhúzódik.
Amit ez ellen tehetsz, hogy tudatosítod magadban, hogy egyrészt csak azért mert (teljesen valid) negatív tapasztalataid vannak, ez az élmény nem általánosítható a teljes humán populációra, nem akar MINDENKI bántani.
Másrészt tudatosítani kell magadban, hogy nem vagy már gyerek, meg tudod védeni magadat verbálisan és fizikailag is.
Segíthet, először távolmaradsz ezektől a triggerektől és megerősíted magad annyira, hogy magabiztos légy. Válts lakhelyet, menj új helyekre, ahol biztonságban érzed magad.
Ha pedig ha már elég erősnek érzed magad, akkor szándékosan menj ezeknek a triggereknek elébe. Én tudatosan akartam ezzel az épp csak tini korosztállyal dolgozni, még ha sokszor kínszenvedés is. Be akarom bizonyítani magamnak, hogy elég erős vagyok, hogy tudom mindezt hideg fejjel, felnőtt módjára kezelni, mégha nem is tudom őket megváltoztani. Meg akarok szabadulni ezektől a szorongásoktól, mégha a folyamat fáj is.
válasza:Szia!
Egyetértek az előttem szólóval teljes mértékben, bár a lakhelyváltást erősnek érzem. Annyit még hozzátennék, hogy teljesen reális opció az önmagunk megvédése mellett, hogy (bocsánat) k*rvára leszarjuk, hogy azok ott rólunk beszélnek e és hogy mit.
válasza:1.
Az általános iskolában szinte mindenki csesztet mindenkit, mégis sokan lecsinálják, mások mint én meg megjátsszák, hogy nem zavarja őket, otthon meg az egész napjuk el van rontva emiatt
("Segíthet, először távolmaradsz ezektől"..) nagyjából eszerint élek, igen, de ez nekem valami olyan mélységekben lehet vagy én nem tudom, hogy nagyon nehezen akar szabadulni, pl vannak szituk amikor totál normálisnak érzem magam, de nyilván van sok olyan amikor nem
Ösztönösen is megcsináltam azt amit leírtál az utolsó bekezdésben, egy évet kihagytam a suliból, csak olyan emberekkel találkoztam akiket bírok - igaz elvállaltam egy munkát is ahol nagyon primitív emberekkel kerültem össze, de nagyjából elfogadtam a szitut és, hogy a pénzkeresésnek ez az ára, nem éreztem úgy, hogy leépít - most külföldre jöttem, de az első ilyen ismerkedős bulin már megint kb pár óra után azt éreztem, hogy egyedül vagyok és kb senkit sem érdekelek..vettem pár sört, de annyira rossz volt, hogy nem tudtam meginni fél liternél többet
gondolom, azt hagytam ki, hogy "megerősítsem magam" lelkiekben..
ez az egész azért is idegesít, mert egyértelmű jelét érzem annak, hogy hivatott vagyok valamire és képest vagyok arra, hogy valami maradandót alkossak, van bennem képzelőerő és akarat erre, de ha az emberekkel nem tudok el arra a szintre, hogy megismerjenek..ez marha frusztráló, így hosszútávon
2. arról, hogy egy vadidegen min röhögcsél, az esetek többségében már nem asszociálok először arra egyből, hogy rajtam..néha megesik de csak ritkán
nem is vagyok csúnya, sok szó szerint elégedett vagyok a külsőmmel, kivéve, hogy van pár pattanásom, ami kicsit idegesít, de nem kifejezetten
3. igen, pont, hogy fejlődni akarok, azért vállalok ilyen kihívásokat, ami nyilván csak az elején nehéz, de ez a dolog az emberekkel nem csak az elején nehéz, marha idegesítő
válasza:Az általánosiskolai csesztetés sokaknál kitart a gimiben is, és eléggé eldurvul. Azért van különbség a "nemleszek a barátod" és a napi szinten belenyomom a fejedet a sloziba és zsarlollak mindenfélével között.
Külföldön bejáratni egy baráti társoságot nehéz. Azt tudom javasolni, hogy elsőre ne a helyiekkel haverkodj, hanem keresd a többi bevándorlót, ha lehet kultúrálisan hasonló közegből. Magadhoz hasonló emberekkel vedd magad körbe, legyen minél több közös pont.
Ha egyedül ácsorogsz egy buliban, akkor nem fognak odamenni az emberek csak ha már pitsarészegek, de akkor sem lesz sok eredménye.
Keress olyan találkozási helyeket, pl. sport klub, nyelvsuli, akármi ahol van valami mód arra hogy dumáljatok.
de éppen, hogy nekem nem volt ilyen, attól féltem, hogy megvernek a suliba..nem is voltam olyan aki provokált bárkit, mert nem is mertem mivel nem volt meg bennem az a vágy, hogy verekedjek, féltem kezdeményezni a verekedést és éppen ezért nem is keveredtem bele, de hogy ez velem miért így alakult, és miért vannak olyanok akik direkt csesztetnek másokat a bunyóig azt nem tudom..
alakul, de azért majdnem minden nap történik valami ami miatt úgy érzem, hogy idegesítek valakit, és ez azért rossz érzés, mert tökre nem azt szeretném elérni, csak érdeklődök, igyekszem magamhoz hasonlókkal, a suli is erre adna lehetőséget, hogy egyre több ilyen lenne, de ez itt sem ilyen egyszerű
sosem voltam gyökér alkat, illetve, ha a gyökért manapság annak nevezik aki nem kifejezetten jó a szocializálódásban, akkor igen
köszi a tanácsokat, ezeket tudatosan igyekszem követni már elég rég óta, de valahogy mégsem érzem azt, hogy legközelebb nem lesz ilyen bajom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!