Egyre koszosabbnak érzem magam. Mit tegyek?

Azért volna érdemes szakemberhez menned, mert a saját idegeidet fogod tönkretenni a kényszeres mivoltoddal - de semmiképpen se ijedj meg ezért, egyszerűen csak vannak eltérések és devianciák az emberi elmében, és nem te vagy sem az első, sem az utolsó személy, aki ilyen problémákkal küzd.

A kényszerbetegség ( OCD ) egy nagyon gyakori mentális rendellenesség, és bár interneten keresztül nem diagnosztizálunk, de neked valószínűleg ez van, manapság azonban már nagyon jól kordában lehet ezt tartani különböző módszerek segítségével.

Megjegyzem, hogy parányi OCD sok emberben van és nem mindenki kezelteti magát; a történelemben pedig vannak példák olyan személyekre, akik komoly OCD-sek voltak és soha nem kezeltették magukat érte.

Nyilvánvalóan a te egyéni döntésed az, amely meghatározza, hogy te melyik utat akarod választani, mi csak információt adunk.

Ha szakemberhez mész , akkor olyan gyógyszereket várhatsz, amelyek tünetmentessé fognak tenni és azon idő alatt, amikor szeded őket, a kényszercselekedeteid nem fognak már zavarni téged, nagyon leegyszerűsítve úgy képzeld el, mint amikor van egy fejfájásod és veszel rá egy gyógyszert, amitől elmúlik; csakhogy az OCD egy soha el nem múló fejfájással alkot analógiát, mivel az OCD - a jelenlegi nyugati tudományunk szerint legalábbis - kezelhető, de soha nem gyógyítható.

Ajánlott filmek a témával kapcsolatosan, szórakozás céljából : Aviátor ( 2004 ), Trükkös fiúk ( 2003 ).

Na lehet, hogy akkor most én is fura vagyok, ha nekem ez nem fura? Sőt, teljesen megértem és valamilyen szinten helyeslem is. Pedig én egyáltalán nem vagyok OCD-s (ezt pszichológus/pszichiáter is megerősítené!), csupán tudatosan óvom magam és az egészségem - és megjegyezném, a környezetem is erre buzdítom.

A tömegközlekedéssel kapcsolatban tökéletesen igazad van. Nem szabad leülni, fogódzkodni, de még támaszkodni sem, mert hagyján, hogy mindenféle jött-ment embereket felengednek, de még a kulturáltabb réteg is bizony gusztustalan dolgokat tud művelni (nap, mint nap szemtanúja vagyok, hadd ne részletezzem).

A vízzel takarékoskodom, egyrészt a pénz, másrészt a környezetvédelem, harmadrészt az egészségem érdekében, de napi két fürdés az teljesen normális egy átlag ember számára, sőt. Jön a jó idő lassan, ilyenkor 2x annyiszor sem gáz (ezt jó lenne, ha a büdös emberek is tudnák, akik azt hiszik, hogy a dezodor helyettesíti a szappant).

A kézmosás, ha betegség lenne, nem virítana ott a mosdókban a plakát, és nem papolnának kisgyerekeknek sem annyit a fontosságáról. Sokszor megbotránkozom mennyi "magára adó" alak egyszerűen "elfelejti", hogy ugyanazzal a kézzel teszi a szájába az ételt, fog kezet másokkal, veszi kézbe a gyermekét, amelyikkel a valagát törli ki.

Hacsak nem mosod ki rendszeresen a táskát, bizony az is sok helyet megjárt már és sok piszkot összeszedett, így érthető, hogy nem mocskolnád be vele az élettered. A családom többi tagja sem hurcolászik be mindent, szimplán kint hagyják a folyosón, akkor most ők is mind OCD-sek lennének? Vicces...

Jogosnak tartom azt is, hogy előbb tisztálkodsz, mielőtt bármi mást csinálnál. Mi ebben az elítélendő a sok lusta ember számára? Titeket komolyan nem tanítottak meg ilyesmire, vagy csak úgy gondoltátok, ez csak egy gyermekkori "korlátozás"?

A telefon kijelzőjét tényleg tanácsos gyakran takarítani, a laptopomét is gyakran szoktam, pedig egyiket sem használom sokat utcán, és? Attól még ugyanúgy piszkolódik és rendben kell tartani, mint minden mást, ez van. Belehal bárki is abba a pár másodpercbe? Vagy inkább szörnyülködtök a maszatos/poros képernyő láttán, minthogy tennétek valamit? Sőt, mondok még durvábbat: egyáltalán nem szoktam TV-t nézni, mégis letisztítom majd' mindennap! Akkor én most a Sátán lennék maga? Hát vállalom!

Tanulni ugyan nem szoktam, de ha bármit előveszek, az biztos járt aznap másik osztálytársam kezében is - és honnan tudjam, mennyire ügyel más a higiéniájára? Egymás után isznak, padról esznek, cigiznek, hadd ne soroljam... (Nyilván nem fürdenek napi kétszer és mosnak kezet minden dolguk után...) A lényeg, hogy helyettük is odafigyelek magamra, kész.

Utcai ruhában ki fekszik be bűntudat nélkül az ágyába? Ez is olyan alap dolog, amit mindenkinek tanítanak kicsiként, vagy mégsem? Ha fáradt vagyok, még akkor is átöltözöm előbb, szennyes pedig megy a mosásba, mert van bennem ennyi.

A hajmosás meg mindenkinél más, van akinek nincs akkora szüksége rá, míg másoknak igen. Én 2 napig tudom elhúzni, hogy jól is érezzem magam, utána már csak, ha tényleg nem olyan vészes; szívem szerint mindennap megmosnám, csak sajnos nincsenek olyan ápoló kencéim, roncsolni meg nem akarom.

A legutolsó dolog aggasztó nekem egy kicsit... Elvégre tiszta nadrágot húzol, amiben még nem voltál utcán, akkor miért is piszkítanád be vele a takaród? Sőt, igazából fordítva kéne történnie, mivel az ágyneműdben aludtál egész éjjel, a ruhát pedig frissen húztad elő... Tehát... Tehát nekem ez furcsa és logikátlan, de mindegy.

Neked egyszerű szokásaid, rutinjaid vannak, amik a tisztálkodással kapcsolatosak (- és tudtommal, minden egyes embernek kellene, hogy legyen!). Amíg nem zavar téged, nem akadályoz meg az életed folyásában, ez NEM betegség! A probléma itt inkább az, hogy miért érzed magad rosszul ettől? A pszichológus nem varázsló (mint itt annyian hiszik), nem változtat a hozzáállásodon, azon max TE változtathatsz, ha akarsz. De miért akarsz megváltozni? Miért hiszed azt, hogy nem vagy normális? Miből gondolod, hogy a többi az? Csak, mert a többség mást mond, még nem biztos, hogy igazuk is van. Nem értem miért kell ennyire bebeszélni magadnak, hogy beteg vagy... Van bármi kihatással is ez a karrieredre, kapcsolataidra, stb.? Hát a "hozzáállásod"?

(És képzeljétek el, ha bárkivel is azt próbálnám elhitetni, hogy tisztaságmániás vagyok, csúnyán kiröhögne, mivel jó rendetlen és koszos helyen lakom.)