Mért van az, hogy minden vasárnap este összeszorul a gyomrom, az iskola miatt?

Már nem járok,de szeptember elseje előtt,még így is ugyanez volt nekem.

Ez ilyen,akkor is,ha nem vagy egyedül és bírnak.

Valahogy én is így vagyok...legalábbis én suliban nem tudok sehogysem foldódni. Itthon vagy szórakozóhelyen a baráti körömben minden okés, nyílt és barátságos vagyok,de a suli mintha egy külön világ lenne.

Ezért nem is stresszelem magam rajta, úgy fogom fel,hogy a suli az egy olyan hely ahova elmegyek tanulni hogy legyen belőlem valami,azt a többi nem érdekel, se idegen se ellenség, le vannak sz-rva, van 1-2 jó barátnőm velük beszélek néha de ennyi. Végzem a dolgom és jövök haza.

Talán ha te sem görcsölnél rá az egészre,nem félnél ennyire.

Gondold azt,hogy neked az a dolgod,hogy iskolába menj,tanulj és nem kell felvenni ki mit gondol rólad.Majd azon kívül építsd a kapcsolataidat. Sok sikert,és ne feledd,nem kell felvenni mit gondol rólad a külvilág,magadnak élsz.

Lányként én is voltam ilyen helyzetben, az az 1-2 barát miatt jártam be iskolába nap mint nap a tanulástól most eltekintve. Nem voltam gyerekkoromban valami szép lány, rengeteget csúfoltak, gúnyoltak, és az önbizalmam a béka feneke alatt volt, nem tudtam ismerkedni. Ahogyan telt az idő és a melankolikus személyiségem előnyének segítségével, a sok gondolkodás, érzelmeim leírása rávezetett arra, hogy bátrabbnak kell lennem. Azt a pár barátomat elhívva egy beszélgetésre, szórakozásra meghozta azt, hogy én igenis tudok ismerkedni, ha AKAROK. Ahogy felnőttem a külsőm is megváltozott/megváltoztattam a hajam befestettem az arcomhoz előnyösebb színre, az arcom karaktere is megváltozott, felfedeztem azokat a dolgokat, amik miatt könnyebben felfigyelnek rám, és akár hozzám is odajöjjenek ismerkedni.

Mérd fel mikre vagy képes, az akarataidat előtérbe helyezve!

20L

Nem lehet, hogy attól félsz, ha "kitárulkozol" a többiek előtt, nem fogják kedvelni az énedet és emiatt elutasítanak majd és kinevetnek. Gondolom ezért nem mersz beszélni velük és inkább csöndben meghúzod magad, mert akkor nem foglalkozik Veled senki.

Minden embert érdekli, hogy mit gondolnak Róla mások, még a legnagyobb szájút is. És hidd el a magabiztosnak tűnő ember is ugyanúgy stresszel ezen, csak jól leplezi. A másik. Az összes embernek sosem leszel szimpatikus. Valaki mindig van és lesz is az életünkben,aki nem fog kedvelni. Ezt el kell fogadni. Ahhoz, hogy megtaláld a barátaid, barátnőid, bizony találkoznod kell a rosszmájú emberekkel is. Én már kijártam minden iskolát, és elhiheted találkoztam rengeteg fajta emberrel. Voltak, akikkel nagyon jóba lettem. De voltak olyanok is, akik okoztak kellemetlen perceket. Ezeket sajna nem kerülheted el, de egyet biztosan állíthatok, hogy az életedre semmilyen formában nem lesznek hatással, csak ha hagyod. Az iskolákban állandó a szekálás, épp ezért van ez a szorongás a diákokban, mert félnek, hogy őket is piszkálhatják. Volt egy osztálytársam középiskolában, akit piszkáltak, és láttam rajta, hogy mennyire megviseli és csak hagyta, hogy bántsák. Pedig ha kiállt volna magáért, akkor egyből békén hagyták volna. Végül én tettem meg helyette, és így abbamaradt a szekálás, de jobb lett volna, ha ő maga teszi meg. Ezzel a kis sztorival csak azt akartam mondani, hogy nem kell félni ezektől a "rossz" emberektől. Ugyanolyan átlag emberek, mint Te. Azért piszkálják a másikat, mert ezzel építik a hiányos önbizalmukat, ezzel nyugtatják magukat, hogy ők nem olyan gyengék, rosszak. Ami természetesen nem igaz. Jó pár embert ismerek mai napig, akik másokat aláznak állandóan, rosszindulatúan beszélnek róluk, pletykálnak a másikról. És tudod mi a közös ezekben az emberekben? Mindegyik egy lelki roncs. Van valamilyen gondjuk az életben. És ösztönösen ezt az egész tényt úgy próbálják leplezni, tagadni, hogy másokat leszólnak, ezzel azt mondogatva maguknak, hogy Nekik nincs is olyan rossz életük, mert akit leszólt, az sokkal szerencsétlenebb, mint Ő maga, holott legbelül tudja, hogy nem igaz. Nem rossz emberek ők. Csak sajnos így próbálják saját magukat becsapni. Így védekeznek. Valamelyikük tudatosan valamelyikük meg észre sem veszi, hogy emiatt ilyen. Épp ezért nem kell Tőlük félni, és nem kell azt gondolni, hogy ők magasabb rangú lények, akik rángathatnak minket pórázon.

Utolsóként még annyit, engem ezek az emberek tettek jó emberismerővé, szóval én mára úgy vagyok vele, hogy kifejezetten örülök, ha egy nehéz esettel hoz össze a sors. Remélem egy nap Te is élvezni fogod az ismerkedést és kívánom, hogy mihamarabb leld örömöd az iskolában.