Nem akarok öngyilkos lenni, de meg akarok halni, minden ember utál. Mit tegyek?

Írtam neked hat éve, tapasztalatból. Akkor már 14 éve voltam túl a csaknem sikeres egyetlen öngyilkosságomon.

Tudom, mit éltél át. Azóta még hat év telt el. Élek kerekesszékben, betegen, öregen, nélkülözve, lakásba zárva, kilátástalanul, az egyetlen emberrel aki azóta is segíteni tud mosdani, enni, inni, wc-t használni, és mindent ami a léthez szükséges. Ha ő nem lenne, nem lenne segítőm, tehát létezésem. De soha többé nem próbáltam meg megölni magamat, pedig amiket itt tömören elmondtam, az csak hányada testi kínjaimnak. Évente talán kétszer vagyok kívül a lakáson, s többi szerettem nagyon távol él. De tudom hogy bármi lesz is, túl fogom élni, mert szeretem őket. Továbbra is segíteni szeretnék, ha még mindig tervezed bevégezni életedet. Ha megmentenek, kb. egy év iszonyatos testi kín vár rád a következmények miatt. Sokkal rosszabb lesz, mint előtte, pedig az is iszonyat volt, gondolom. Másodszor már soha nem teheted meg ha szereted a szeretteidet. Tehát kénytelen leszel megtanulni élni és az életről beszélni. Mert láttad, milyen kínt okoztál nekik. Nem ragozom. Talán már nincs is szükséged rám. Legyen így!! Szurkolok neked! Ági néni