Utálok iskolai közösségben lenni, mit tegyek?

Utolsó évem, már nem akarom abba hagyni.

Egyszerűen nem bírom, ahogy a hülyegyerek a tanárt szekálja, nem szeretem, hogy órákon át hallgatni kell a tanár mondandóját, otthon is tanulni kell. Utálom, ahogy a többiek röhögve sétálnak a folyosón, hangosan ordibálnak, nem is értem, hogy tud valaki egy ilyen helyen felszabadult lenni, bennem mi nincs meg ami nem teszi ezt lehetővé?

A másik meg, hogy gyakran rám szállnak kiröhögnek, oltogatnak, utánozzák a mozdulataimat, hangomat stb.

Ha néha én is mondok valami hülyeséget, rögtön el vagyok könyvelve, hogy gyp-s vagyok, vagy évekig azzal szólnak be, mint az óvodában.

Már meg se szólalok egész nap, már 2 éve kb. még csendesebb vagyok, mint voltam. Butának hisznek.

Saját döntésem ellenére olyat kell csinálnom amit nem szeretek, és egyáltalán nem értem. Rossz sulit választottam, de már késő váltani. Remélem ha végzek elmúlik ez a depresszió és azt csinálhatom amit szeretnék.

Anyilvános szereplést is rühellem, főleg olyan társaságban ahova nem vagyok beilleszkedve, amúgy is lámpalázas vagyok. Nem bírok úgy teljesíteni, amire képes lennék.

Sok megaláztatásban volt már részem, magamba folytok mindent, tele vagyok kissebbségi érzésekkel, jelenleg az ad örömet hogy egész délután filmezek, játszok, hétvégente elmegyek szórakozni valahova.